Berki Viola gyermekkorát egy Duna-Tisza közi kisvárosba, Kiskunhalason töltötte. Középiskoláit a budapesti Szépművészeti Líceumban végezte, ahol a grafikai osztályba járt. Innen már egyenes út vezetett a művészpálya felé. 1951-től a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza növendéke lett. Főiskolai évei alatt kötött életre szóló barátságot Kondor Bélával és Gross Arnolddal, akik később - Berki Violával együtt -, az 1956-ot követő évtizedben megújuló magyar képzőművészet jelentős egyéniségeivé váltak. Berki Viola művészete ebben az időben nyer végső formát. Olajképein, grafikáin egy anekdotikus, mesélő világ képe bontakozik ki, amelynek kiindulópontja a történelem, illetve az irodalmi és a családi tradíció. Művein éppúgy megtalálhatjuk a népies felfogású Madonna alakját, mint Kossuth Lajos, Erzsébet királyné, Ady, Petőfi és Csokonai, a betyár Zöld Marci, vagy a 48'-as huszár és költő nagybácsi, Bulcsu Károly képét. Rézkarcain mívesen és finom vonásokkal részletezve ábrázolja az embereket, növényeket, állatokat. Képeiből türelem és a tárgy iránti szeretet árad. Mikor tehette, sűrűn járt külföldre, elsősorban a dalmát tengerpart kisvárosait és Itáliát kedvelte. Művészete a gyermekkor és a mediterraneum ihlető forrásaiból táplálkozott.
