A makettek, alaprajzok, látványtervek, axonometriák között egy nálunk majdnem ismeretlen építészeti világba csöppenünk. A terveken látható épülettömegek finoman simulnak a kartonból modellezett tájba, az egyszerű anyagokból készült makettek visszafogott elgondolásokról, alkotói bölcsességről tanúskodnak. Vajon a most debütáló építészek keze nyomán lakható, szerethető épített környezet fog kirajzolódni?
Ha a tanárokon múlik, mindenképpen. Az egyes terveken átüt a témafelelősök építészeti múltja, karakteres felfogása. Vass-Eysen Áron kézműves finomságú turistaháza a tanár, U. Nagy Gábor regionális elkötelezettségét viszi tovább, azt a környezet iránti felelősséget, amely a hely, a funkció és az építőanyag hármasát sérthetetlennek tartja, és inkább a maga kezével munkálja meg az anyagot, mintsem idegen elemeket vigyen az épületbe. Szász István modern tanya koncepciója mögött ott van az oktató, Novák Ágnes évtizedes munkája, amely a fenntartható építészet lehetőségeit kutatja. Görömbei Zsófia és Hayde Réka tihanyi vitorlástelepének is előképe Turányi Gábor környezetre érzékeny életműve.
Az előző nemzedék hite az építészetben ilyen módon folytatódik a pályakezdőkben. De amit ők tesznek hozzá, az már a saját tapasztalatukból fakad. Jól tudják, hogy az építész nem átírja a tájat, hanem tovább formálja, kiaknázza a város rejtett lehetőségeit és nem ad nagyobb teret az épület használójának, mint amennyire szüksége van. A pontosság, a formai fegyelem az egész anyagot meghatározza, akár egy kerékpármúzeumról van szó Budapest VII. kerületében, akár egy kistelepülés egyetlen kulturális központjáról. Ezek a fiatal építészek ismerik és értik az elődök munkáját. Kollár Bence lábakon álló Lupa-szigeti nyaralótelepe tiszta térszervezésével utal Kozma Lajos 80 évvel korábban ide tervezett családi nyaralójára, Varga Lívia ismeri azokat a nyugat-európai tájépítészeti bravúrokat, amelyek nyomán például Madridban egy tűzfalon függőleges kert nőtt ki, és alkalmazni is tudja a példát egy budapesti foghíjtelekre. Kozár Andrea úgy tervezte az idősek otthonául szolgáló építményt, hogy az a saját tér és a közösség harmonikus egységét kínálja, és visszatér benne Moshe Safdie 1967-es montreali lakóházának játékos LEGO-karaktere is.
Az anyagból csupán egyetlen elem hiányzik: a szabadkézi rajz. Talán két vagy három diák lapjain láthatunk ?első skiccet?, a vízió durvább, anyagtalanabb, a képzeletben megfogant tiszta változatát. A többiek mind csak precíz high-tech eszközökkel dolgoznak, ahol az arányok, a tér, az anyagok minősége és a részek viszonya már akár egy valóságos terv adatai is lehetnének. Nekem az egészből kicsit hiányzik a lehetőségek tág, matéria nélküli tere; a humor, a szabadság. Egy felkészült mezőny életképes rajtját látjuk, ráhangolódva a reális körülményekre és a megrendelői elvárásokra.
