Makrai Zsuzsa tűzzománcai

Van andocsi, máriagyűdi, bisztriczi, kiscelli madonna. Ennek ellenpárja a Pieta-sorozat és a gyönyörű corpusok.
A zománc az egyik legősibb műfaj, már az egyiptomiak ismerték és használták. A középkorban az egyházművészet emelte rangra: ötvösök alkalmazták a kegytárgyak díszítésénél. Nálunk legismertebbek a korona rekeszzománc képei.

Makrai Zsuzsa festőként és grafikusként kezdte a pályáját, de 1982-ben beleszeretett a zománcba, és ez a vonzalom azóta is tart. (Mestere Kátai Mihály volt.)
A festészet és a zománc egymást erősítik művészetében. Ő az alapítója a nyírbátori zománcműhelynek és évtizedekig volt vezetője a Nyírbátori Képzőművészeti Alkotóháznak, de visszatérő vendége a Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhelynek is.
A január 20-ig az Orosz Kulturális Központban (Bp. Andrássy út 120.) látható kiállítás e művészeti ág sokféleségét mutatja be.

Kép: Útszéli kereszt

A korongalakú képek mesebeli motívumokat ábrázolnak: griffmadarat, turult, táltosmadart. A falusi golgoták és corpusok töviskoszorús ábráiba beleírta az "Ima a hét elején" című, Erdélyi Zsuzsanna által gyűjtött imádságot.
A szatmárcsekei temető máig megfejtetlen fejfái szimbolikus jelentésűek. A gótikus angyalok triója viszont az adventet, az ünnepvárást idézi.
És akkor még nem is beszéltünk a kidolgozás tökéletességéről. Ahogy a kiállítást megnyitó Angyal Mária fogalmazta: "Makrai Zsuzsa mindent tud a zománcról. Rézlapra és vaslemezre készült tűzzománcai a szellem és a gondolat, az érzelem és a hit bűvkörében keletkeznek, miközben technikailag semmi nem elnagyolt, minden pontosan kiszámított és kidolgozott.
Technikailag tökéletesen felkészült művész, formai megoldásai rendkívül egyéniek. Többszöri égetéssel készült alkotásain a rétegek kitűnnek egymás alól. Művészetének lényege a művészi gondolat elsődlegessége a technikák lehetőségeinek kísérletező jellegű felhasználásával."

Kép: Királyfalvi Boldogasszony képe