(MTI) Chagall a mai Fehéroroszország területén, Vityebszk városában született kilencgyermekes ortodox zsidó családban. A rajzolás alapjait az iskolában sajátította el, majd egy helyi realista festőtől tanult. 1907-ben Szentpétervárra utazott, ahol az Orosz Balett díszlettervezője, Leon Bakst vette szárnyai alá. Chagall ekkori korszakának példája a rémálomhoz hasonló Halál, amelyen már feltűnik a háztetőn zenélő hegedűs alakja. 1910-ben szakított mesterével és Párizsba utazott ? Bakst azt mondta neki, ott csak a szegénység és az éhezés vár rá, Chagall azonban rátalált saját stílusára a francia fővárosban.
Az avantgárd költők és festők inspiráló társaságának hatására rövid idő alatt kiforrott művész lett. Sokan ezt az időszakot tartják legeredetibb korszakának, amikor olyan remekművei születtek, mint az Önarckép hét ujjal, az Én és a falum, a Kálvária, A hegedűs. Vásznain szeszélyesen elszórt jelképes elemek ? ló, tehén, fa, hering, gyertyatartók, az Eiffel-torony, kakas ? leginkább filmmontázsra emlékeztetnek és az álmok világát idézik fel.
1914-ben Apollinaire közbenjárására megrendezhette első gyűjteményes kiállítását Berlinben, a katalógusban Apollinaire verse szerepelt. A jelentős siker után hazautazott Vityebszkbe, hogy feleségül vegye szerelmét, Bella Rosenfeldet, akitől egy évvel később lánya született. Az első világháború kitörése miatt nem tudott visszatérni Párizsba, Oroszországban kellett maradnia. Az 1917-es forradalmat üdvözölte, a következő évben az ország egyik legismertebb festőjének számító Chagall a vityebszki körzet képzőművészeti biztosaként helyi múzeumot és akadémiát szervezett. Két és fél év után azonban az egyre inkább elmérgesedő esztétikai és politikai viták miatt lemondott és Moszkvába utazott, ahol az újonnan létrejött Zsidó Színház számára tervezett díszleteket és jelmezeket, emellett rajztanárként dolgozott.
A nélkülözéseket elunva 1922-ben végleg elhagyta Oroszországot és rövid berlini tartózkodást követően Párizsban telepedett le, a francia állampolgárságot 1937-ben kapta meg. A rézmetszést kitanulva Gogol Holt lelkek című regényéhez 107 egész oldalas képet készített, majd La Fontaine meséit illusztrálta. Amikor megbízást kapott a Biblia illusztrálására, kéthónapos utat tett a Szentföldön és életre szóló benyomásokkal, élményekkel tért vissza. 1931 és 1934 között csak ezeken a rajzokon dolgozott, a sorozattal 1956-ban készült el.
A harmincas évek elejétől kisebb méretű festményeket készített, képei egyre közérthetőbbek lettek, mint például a Cirkusz vagy Az Eiffel-torony szerelmesei. Hitler hatalomra kerülése, a nácik modern művészet elleni támadásai után készült képei hűen tükrözik zaklatottá váló lelkivilágát, jellemző példa a Fehér keresztre feszítés. 1941-ben sikerült a németek által megszállt Franciaországból Amerikába menekülnie. 1944-ben meghalt felesége, ezután hónapokig képtelen volt dolgozni, Bella alakja sokáig vissza-visszatért vásznain. 1946-ban New Yorkban egész addigi munkásságát bemutató kiállítást rendeztek, hatalmas sikerrel.
Két évvel később visszatért Franciaországba, 1952-ben újra megnősült. A következő években Párizsról készített sorozatot, amelyben a város iránti rajongását öntötte költői színekbe, de festett díszleteket, tervezett üvegablakot, elkészítette a párizsi Opera mennyezetfreskóit, falfestményeket a New York-i Metropolitan Operának, és ő tervezte a jeruzsálemi parlament pannóit. 1973-ban Nizzában múzeuma nyílt, 1977-ben a Louvre retrospektív kiállítással tisztelgett előtte.
Marc Chagall 1985. március 28-án halt meg Párizsban.
