A francia tanultságú mestert a szakirodalom koloristaként tartja számon. Legkedvesebb festői témája a nő. A gyengébb nem képviselői egész életművén keresztül elkísérik; így Ady volt felesége, Csinszka; majd elhunytával Ticharich Zdenka; illetve utolsó felesége, Hacker Franciska (Cseszka) szolgáltak ihletének forrásául, de Kosztolányi Dezsőnéről is láthatunk arcképet ezen a kiállításon. Gyengéd érzelmeiről árulkodó portréi, aktjai mellett nagyszámú önarcképpel saját személyiségének változásait is szándékozik bemutatni a kiállítás. Márffy szoros kapcsolatban állt az Ernst Múzeummal, sőt, mondhatni a hozzá legközelebb álló művészeti intézmény volt, ugyanis az 1925-, 1928-, 1930-, 1937-ben megrendezett csoportos, illetve 1946-os és 1958-as egyéni kiállításokon is e falakon mutatta be a közönségnek legújabb munkáit. Az 1984-es, vigadóbeli tárlata óta nem rendeztek gyűjteményes kiállítást Márffy műveiből. Az eddig ismert Márffy-művek csak egy szeletét jelentik a múzeumunk által kiállítandó anyagnak, ugyanis például a Cseszkáról készült alkotások az özvegy szerénysége folytán eddig nem juthattak el szélesebb közönséghez. Ugyanakkor sok magángyűjteményben lévő mű is bemutatásra kerül. A kiállítás tanulmányának szerzője Rockenbauer Zoltán. A kiállítás az Ernst Múzeumban 2003. július 20 - augusztus 27. között látható. Cím: 1065 Budapest Nagymező u. 8.
