"...egy minden tekintetben izgalmas szellemi kirándulásra hívjuk meg Önöket. A festészet, szobrászat és könyvszobrászat útvesztőibe, amely azonban csak látszólag rejtelmes, titkokkal teli út. Az itt látható művek egy német művésznőnek, Margot Marquardt-nak az alkotásai, amelyek túlnyomórészt az utóbbi 3-4 évben keletkeztek. A bevezetőben a művek alkotójáról szólnék néhány szót: A Művésznő 1947-ben Bajorországban, Augsburgban született és itt is járta ki az alapfokú és a felsőfokú iskolákat és mint művészeti pedagógus diplomázott. Mind képzőművészeti, mind két szemeszter zenei stúdiumot végzett (zongora tanszakon). Ezután önálló képzőművészeti pályát kezd, amelyet két kislányának születése szakít meg 1979-ben és 1980-ban. Férje fogorvos, akivel együtt élnek egy Augsburg melletti faluban, Meringben. Több középiskolában tanít rajzot, valamint 2002-2004 között docens a Népi Főiskolán Aichachban és Friedbergben. A háziasszonyi teendők és a gyereknevelés mellett mégis egy csodálatos pályakép rajzolódik ki. Rengeteg kiállításon vesz részt, mind egyénileg, mind csoportosan. Gyakorlatilag 2-4 kiállítása volt minden évben az utóbbi 15 esztendőben. Nagyon termékeny alkotó, szinte folynak ki a művek a keze alól. Az utóbbi években a képzőművészet mellett a lírában is sokat alkot, például 400 verset írt az eltelt egy évben. Talán a líra szeretete miatt is néhány versantológiát is illusztrált az utóbbi években. És mindjárt álljunk meg a költészet szónál. A költészet feltételezi, hogy az ember olvasson. Ahhoz, hogy írni tudjon, bizony sokat kell olvasni (és ritkán TV-t nézni!!). Thomas Manntól tudjuk, hogy napi 80-100 oldal volt a kötelező olvasási penzuma, hogy írni tudjon. Az olvasás azután gondolatokat ébreszt az alkotóban és ezek a gondolatok ilyen művekben öltenek testet, mint amit itt láthatnak a teremben. Rövid felsorolást teszek: A kiállításon 11 festmény, 9 tárgydoboz (vagy más szóval dobozba épített tárgy) látható, a vitrinekben pedig 9 bronz és kerámia szobor, továbbá a posztamenseken 11 könyvszobor. Azaz összesen 40 alkotás. Más művészeknek ennyi a teljes életművük. Margot Marquardtnak 3-4 év elég volt hozzá! Részletesebben: Az első izgalmas jelenség a bemutatott alkotások között, ami rögtön a szemünkbe tűnik, azok a könyvszobrok. Ahogy belépünk a terembe, mindjárt vonzza a tekintetünket a sok érdekes formájú és pazar színekben pompázó könyvek halmaza. De ezek a könyvek remek, időtlen formákba vannak komponálva, összeszerkesztve, mint egy építész, úgy dolgozik a művész, nagy műgonddal, rengeteg kézi, iparos munkával fúrja, faragja, szerkeszti meg könyvszobrait. A legjelentősebb, legkülönlegesebb a 2002-ben készült "Mi négyen" című alkotás. Egy német bolhapiacon vásárolt, négy öreg, százéves könyvből állította össze a művésznő a művet, amelynek arany, sötétvörös és fehér élű lapjait egymásba csúsztatta és állította rá egy szép olajfából készült talapzatra. Remekül találta el a 2 gyerekből és 2 felnőttből álló család összetartozását jellemző ideát, remek az időtlen, klasszikus festményeken megfigyelhető háromszögforma, és csodálatosan meleg, lélegző színek áramolnak felénk. A család megbonthatatlan egységét, egymásba kapaszkodását találta ki egy újszerű, a képzőművészetben eddig ritkán alkalmazott anyagban elbeszélve. Nem ilyen barátságos és vidám hangulatú a "Szócsaták II." című alkotása, ahol a talapzatra lefektetett, nyitott, vastag könyvből késpengék állnak ki és csattogva feszülnek egymásnak, mindezt egy összeforrasztott drótdoboz alá téve, ezzel mintegy idézőjelbe téve és tőlünk kissé eltávolítva az életünket gyakran jellemző, csak magunkat romboló, kisstílű vitákat. De a könyvek a fentieken kívül mágikus jelentéssel is bírnak, így a béke, vagy a könyvégetés napjára készült alkotás mutatja, hogy az alkotót nem csak szűkebb környezete és annak problémái izgatják, de a nagyvilágban történő események is állásfoglalásra késztetik. Így a könyv, ez a szelíd jószág, bizony fegyver is lehet a diktatúrákban. És diktatúra nem csak a náci Németországban volt, de azóta is újra és újra felbukkan rendületlenül. A most felszabadult Kelet-Európában is!! (Pedig azt gondolhatnánk, hogy itt aztán soha többet...) Minden diktatúra és diktátor retteg a könyvektől és az őket olvasó, gondolkodó emberektől. Margot Marquardt is mélyen érző és folyton gondolkodó művész, aki műveivel állandóan kérdez: Honnan jöttünk? Merre megyünk? Van-e jövőnk? És az milyen lesz? Van-e a békének esélye a földön? Miközben az elmúlt 60 évben legalább 50 nagyobb, helyi háború dúlt a világban (nem is olyan rég még déli határaiknál), és abban több ember halt meg, mint a 2. világháborúban összesen. Gondoljunk csak a palesztin-izraeli viszályra. A 30 éve szűnni nem akaró közel-keleti konfliktusra, az afrikai törzsi háborúkra. Margot Marquardt sem tudja a választ. Ahogy sokszor mi sem. De kérdez, gondolkodik, sokszor tiltakozik (helyettünk is!!) az erőszak ellen, a mindennapos, hétköznapi erőszak ellen is és ezzel sokat javít a lelkünkön. A közérzetünkön. Többségében nem vidámak, nem könnyen emészthetők a művésznő művei, de aki időt szán rájuk, nyitott szívvel és lélekkel áll előttük, annak hamar megnyílnak a rejtelmes formák és a látogató megkönnyebbülten, felszabadultan távozik ebből a teremből. És sokszor visszagondol a feltett kérdésekre." - Budapest, 2005. október. 2. Urbán Viktor A kiállítás megtekinthető: 2005. október 02. - október 14. A kiállítás helyszíne: Aranytíz Művelődési Központ, Átrium Galéria 1051 Budapest, Arany János utca 10.
