Május 18-án, a Múzeumi Világnap alkalmából hosszú szünet után újra nyilvánosságot kap a makói József Attila Múzeumban az a Mária Terézia festmény, amely a két világháború között a vármegyeháza dísztermében volt látható. A két és fél méter magas kép ismeretlen festő alkotása a XIX. század elejéről, s meglehetősen rossz állapotba került a múzeumi raktárban töltött hat évtized alatt. A Nemzeti Kulturális Alap pályázatán nyert 1 millió forint azonban lehetővé tette a mű restaurálását, amit Brutyó Mária végzett el.
Ugyancsak a Múzeumi Világnap rendezvénye a szentesi Koszta József Múzeum szokatlan műfajú kiállítása, a bakelit lemezek borítóiból összeállított tárlat. Mód László néprajzkutató Arató Mátyás magángyűjtő anyagából válogatta azt a 100 tasakot, amelyek a szocialista éra könnyűzenei irányait és megjelenési formáit sorakoztatják föl. Lehetne ez grafikai koncepciójú bemutató is, de nem az, mert a rendezők egyfajta populáris-társadalmi látleletnek szánják, legalábbis erről árulkodik a Tűrt, támogatott, tiltott kiállításcím. A gyűjtemény ettől függetlenül mégis magába rejti az iparművészeti és zenetörténeti vonatkozásokat, amitől az összkép még gazdagabb. Az Omega együttes természetesen nem kiállítási tárgy, csupán a lemezborítóik, köztük az 1972-es Élő Omega című album alumínium borítója. És ez tényleg nem iparművészeti, sokkal inkább kordokumentum. Ugyanis a 70-es évek elején az éppen nem kívánatos Omegának a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat nem akarta megjelentetni új albumát, majd amikor az együttes önerőből mégis összehozta a lemezt, papírhiányra hivatkozva odázták el a megvalósítást. A találékony Omega így a borító gondját is a vállaira vette, s a kiállításban az az alumínium tok látható, amit végül egy téesz melléküzemága gyártott le. Valószínűleg nem sok van ma már belőle, mert később - mostmár a Hanglemezgyártó égisze alatt - konszolidált külsővel újabb kiadást ért meg az album. Mellettük persze itt van az egész magyar rock történelem, többek között Illés-,Beatrice- és A.E. Bizottság lemezborítók formájában.
A szegedi Móra Ferenc Múzeum - bár szép lett volna, de - a Világnapra még nem tudja megnyitni kapuit. Az október óta zárva tartó múzeum felújítása nagyrészt befejeződött, de a kiállítások még nem álltak helyükre. Átalakult az előcsarnok, új, nyitott terek csatlakoznak a központi részhez, amelyekben korszerű, látogatóbarát funkciók - ruhatár, kávézó, bolt - fognak működni. Megújult és korszerűsödött a világítás, a lámpasínekre szerelt projektorok új lehetőségeket teremtenek, a műtárgyak biztonságát klímaberendezések óvják, a mozgássérülteket elektronikus ajtó és lift segíti. Az ünnepélyes megnyitás napja május 31., s az alkalom tiszteletére - az állandó bemutatók mellett - a Szépművészeti Múzeum Rejtett szépségek című vándorkiállítását helyezik el a múzeum termeiben. A szombathelyi, kaposvári és debreceni bemutatók után Szegeden helyi anyagból is kiegészítik a kollekciót, így Renoir és Gauguin képei, valamint Toulouse-Lautrec: Ülő bohóc című műve mellett Csók István, Munkácsy Mihály, Rippl-Rónai József és Székely Bertalan festményeivel bővül a tárlat.
Bár a központi épületben még lázasan folynak a munkálatok, azért a Múzeumi Világnap sem megy feledőbe, a Rejtett szépségek egyik fő attrakciója, Rodin: A csók című szobra már 17-én a városba érkezik, s 31-ig a Fekete házban lesz kiállítva.
