Martin Szekely életmű-kiállítása a párizsi Pompidou Központban

(MTI) Pierre Székely szobrász és Székely Vera képzőművész 1956-ban született fia a nagyközönség számára kevésbé ismert alkotó, a médiát tudatosan kerüli. Pedig művészi megközelítésű bútorait és használati tárgyait ? amelyeket egyszerűség és praktikusság jellemez ? a világ legjelentősebb kortárs gyűjteményeiben őrzik, egyebek mellett a párizsi Pompidou Központban, a Musée des Arts Décoratifs-ban, a San Franciscó-i Modern Művészetek Múzeumában, a New York-i Modern Művészetek Múzeumában (MoMA) vagy a jeruzsálemi Israel Múzeumban. Munkái jelentős részét egyedi megrendelésekre készíti, többek között neves kortárs műgyűjtőknek, mint a divattervező Karl Lagerfeld és Azedine Alaiaa, a filmproducer Marin Karmitz vagy az egyik leggazdagabb francia üzletember, Francois Pinault.
    

Martin Szekely az úgynevezett Pi székkel vált elismert formatervezővé, amelyet 1983-ban készített, s amely egyszerre idéz egy hajlított ívű napozóágyat és egy hátradöntött rideg fogorvosi széket. Megannyi sorozatgyártásra szánt hétköznapi tárgy fűződik a nevéhez: a felfordított gúlát formázó Perrier- vagy a középen összeszűkülő Heineken-pohár, a mozikba tervezett kétszemélyes Love seat-ülés, valamint különböző utcabútorok, padok, órák, buszmegállók, hirdetőtáblák, villanyoszlopok. Tervezett magasfeszültségű villanyvezetéket a francia elektromos műveknek, ékszert a Hermes divatcégnek, elegáns fémedényeket és evőeszközöket a Christofle-nak, táskát a Delvaux-nak.
    

A Többé nem rajzolni! címmel megnyílt életműtárlat az utóbbi 15 évben készült munkáiból nyújt válogatást. A kilencvenes évek közepén ugyanis Szekely munkamódszere alapvetően megváltozott: felhagyott a tervezést megelőző rajzolással. Azóta alkotói módszerét olyan komponálásnak tekinti, amelyben nem a saját személyiségéből fakadó formákat talál ki, hanem a világban meglévő külső elemeket használja fel az adott körülményekhez igazítva. Elutasítja mindazt, amit a tervező virtuozitásának vagy a design technológiai bravúrjának szokás tartani.
    

"Én csak kiválasztom a külső elemeket és megalkotom a szintézisüket. Ez egyfajta tudományos kutatómunka. Célom, hogy olyan használati tárgyakat hozzak létre, amelyek adják magukat és nem kihívóak" ? mondta a művész. A bútorokhoz felhasznált anyag Szekely szerint önmaga határozza meg a korlátait. Ezen belső törvények hosszas elemzése során alkotta meg például a világ legvékonyabb polcát, amely kevesebb anyag felhasználásával összedőlne, többet viszont már nem igényel.
    
"Mindig ezt a határhelyzetet keresem az összeomlás és a felesleg között" ?hangsúlyozta. Az ily módon leszűkített, gazdaságos keretből Szekely teljesen egyedi formájú asztalokat és polcokat alkot, amelyek egyszerre hatnak különlegességükkel és egyszerűségükkel. Az anyagot illetően nem ismer határokat: készít asztalt üvegből és betonból, komódot parafából.
    
Arra a kérdésre, hogy művész szülei mennyiben voltak hatással munkásságra, Martin Szekely elmondta: tíz éve elhunyt apjával kifejezetten viharos viszonyban állt, de neki köszönheti, hogy már gyerekkorában olyan különleges művészekkel találkozhatott ? köztük például Henry Moore-ral ?, akiktől megtanult a tárgyakról gondolkodni. Azt is elárulta, hogy a magyar szakmai élettel nincs semmilyen kapcsolata, de magánembereként rendszeresen jár feleségével Magyarországra, mert nagyon szereti a magyar konyhát és a budapesti fürdők hangulatát.
    
Martin Szekely életmű-kiállítása január 2-ig tekinthető meg Párizsban.