Márványszobor az évszak műtárgya a Szépművészeti Múzeumban
A "fél életnagyságú", ülő nőt ábrázoló szobor 1903 óta ismert, egykor Enyedi Lukács gyűjteményébe tartozott, aki Olaszországban vásárolta műtárgyainak zömét, valószínű tehát, hogy ez a szobor is onnét származik. A Iunóként számon tartott márványszobor a család gyűjteményében maradt egészen a hagyaték 1923-ban történt elárverezéséig, azután nyoma veszett.
A szobor az 1950-es évek elején bukkant fel újra, ekkor a budapesti Lukács fürdőt díszítette. Innen a Budapesti Történeti Múzeumba vitték, az intézmény hosszú távú letétbe adta a gyűjtőkörileg illetékes Szépművészeti Múzeumnak. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával került sor az időközben veszélyeztetett állapotba jutott mű restaurálására, amit Varga József kőfaragó-restaurátor és Konkoly György kőszobrász-restaurátor végzett el.
A szobor restaurálására azért volt szükség, mert az ókori eredetit a modern korban több helyen kiegészítették és a kiegészítéseket rögzítő fém csapok korrodálódása a márványt is megrepesztette. A restaurálás során le kellett venni a modern kiegészítéseket, eltávolítani a fém rögzítőcsapokat, majd újra összeállítani a szobrot. Az ókori alkotás durvaszemcsés thasosi márványból készült, a későbbi, ókor utáni pótlásokat viszont finomabb szemcséjű, talán Itáliában bányászott márványból faragták.
Az arc idealizált nőalaké, ami istennő-ábrázolására utal. Bizonnyal újkori restaurátor leleménye, hogy a hosszú, ókor után készült nyakra illesztett fej - talán a Mária-szobrok jellegzetes fejtartásának hatására - kissé előre dől. Ennek ellenére elképzelhető, hogy ókori, bár egyáltalán nem biztos, hogy a szoborhoz tartozott.
A szobor hátát felül durván lefaragták, alatta viszont az egész felületet fűrésszel simára és egyenesre vágták. Ebből arra lehet következtetni, hogy a nőalak eredetileg magas támlájú trónuson ülhetett, később azonban a háttámla felül letört. Ezért a vállaknál levésték a törött részeket, az alsó részt pedig kissé elvékonyították, hogy a támlás trónust zsámollyá alakítsák át.
A Szépművészeti Múzeum antik gyűjteménye több mint négy éve hagyományteremtő szándékkal indította útjára Az évszak műtárgya kamarakiállítás-sorozatot. A fő célja, hogy rendszeresen a közönség elé tárja a gyűjteményben folyó munka eredményeit: egy-egy újonnan megszerzett, illetve restaurált művet, vagy olyanokat, amelyekről új és bemutatásra érdemes tudományos eredmények születtek.