A filmekből, videó-, és helyspecifikus installációkból, fotó-munkákból és performanszból álló válogatás célja ezen belül leginkább a rögzítés és dokumentálás mechanizmusainak, ezek a rögzített és dokumentálandó tárgyhoz vagy eseményhez való viszonyának, valamint a percepció kritikai szerepének vizsgálata. A kiválasztott hazai és nemzetközi művészek a valóság rétegeit, annak köztes és rejtőzködő tartományait kutatva az ellentmondások és történések, tapasztalat és identitás kapcsolódási pontjainak egy árnyaltabb és esetenként poétikus megmutatására törekszenek, miközben a szemlélőt saját értékrendjének és előítéleteinek felülvizsgálatára és megkérdőjelezésére ösztönzik. Építenek a választott témával és médiummal (film, fotó, szöveg, stb.), kapcsolatos automatizmusokra és befogadói elvárásokra, és sokszor szinte szubliminálisan vonnak be emlékezetünk és intellektusunk, valamint megszokott reakcióink tesztelésébe. A kiállítás a megszokottól eltérő összefüggéseket megmutatva közvetít a szemlélő által ismert és ismerős, valamint olyan tapasztalatok között, amelyeket esetleg nem akar, nem tud vagy nem képes átélni. 1961-ben kb. 3000 újságíró és riporter tudósított Izraelben Adolf Eichmann óriási média eseménynek számító tárgyalásáról. A Jeruzsálemben felnőtt és 1985-ben Párizsba emigrált dokumentum-filmesként dolgozó Eyal Sivan 1991-ben, egy a civil engedetlenséggel és a filozófus Yeshayaou Leibovitz életművével kapcsolatos kutatóútja során fedezte fel az Eichmann-perről készített több száz órás videó- és filmanyagának egy részét. Az elsősorban az emlékezet átpolitizáltságának kérdéseivel és a palesztin populáció sorsával foglakozó Sivant a tárgyalás, egyfelől, mint az izraeli állam identitását formáló, másfelől mint a nemzetközi jogrendszer reformját sürgető, rendkívül meghatározó történelmi esemény indította arra hogy a Leo Hurwitz operatőr által felvett kb. 360 órás anyagot Rony Brauman íróval elkezdje felkutatni és feldolgozni. Két évbe telt míg sikerült megszerezni a jogokat és feldolgozhatóvá tenni. Az archív anyagokból szerkesztett kétórás film, az 1999-ben bemutatott, A specialista nem csupán a "bürokrata bűnöző" újabb portréja amely igyekszik felvázolni és körülhatárolni Eichmann adminisztratív és technikai felelősségét, de rögzítés és dokumentálás mechanizmusainak, a rögzített és dokumentálandó tárgyhoz vagy eseményhez való viszonynak, valamint a percepció kritikai szerepének vizsgálata. Ez a megközelítés, amely szerint elengedhetetlen a történeti eseményekhez és azok örökségéhez való viszony generációnkénti újrafogalmazása, vált a Második jelen című kiállítás kiindulópontjává. Utalva a Holokauszt szakirodalom egyik legerősebb metaforájára az archívumra a nemzetközi és hazai művészek munkáiból álló válogatás múlt és jelen, fikció és dokumentum kaleidoszkópszerű együttállásaira és keresztreferenciáira épül. Az alkotók aktuális politikai, társadalmi és művészeti kontextusában a felvállalt személyes (és sokszor ellentmondásos) viszony a változó feltételekkel és szabályok között zajló történeti kutatás technikai és elméleti kérdéseihez és a feldolgozott dokumentumokhoz kiemelik az ideológiai struktúrák és konstrukciók ellentmondásait. A kiállításhoz kapcsolódó programok: Sandra Johnston performansza november 11-én. Yuri Liederman performansza november 10-én a Trafó Galériában. Zbigniew Libera előadása: november 18., 17 óra, Magyar Fotográfusok Háza. Eyal Sivan előadása: november 26., 17 óra, Magyar Fotográfusok Háza. Kiállító művészek: Sandra Johnston, AFK (Antifasiszta Fiatalok Közössége), Yuri Leiderman, Zbigniew Libera, Naomi Tereza Salmon & Jan Brüggemeier, Eyal Sivan & Rony Brauman, Szűcs Attila, Gitte Villesen Kurátor: Páldi Lívia Megnyitó: 2005. november 10. 19 óra A kiállítás megtekinthető: 2005. november 10. - december 4. A kiállítás helyszíne: Trafó Galéria, Budapest, IX. Liliom utca 41.
