Mednyánszky László a századforduló magyar festészetének legtermékenyebb és legtalányosabb alakja. Felvidéki arisztokrata családból származott, de javait elosztogatta, s maga az anyagiakkal mit sem törődött. 3-4000 olajfestményre és több ezer grafikára becsült életművének nagy része külföldön vagy idehaza lappang, vagy magángyűjteményben van. Ennek egyik oka, hogy művei csak addig érdekelték, amíg el nem készültek, s boldog volt, ha modelljei valamelyikén segíthetett velük. Modelljei főként egyszerű parasztlegények, cigányok, kocsisok, katonák, koldusok és a külvárosok kétes egzisztenciái voltak úgynevezett csavargóképeiben azonban Ribera, Millet és Daumier örököseként új műfajt alkotott, monumentális alakos képek sorozatát, melyeken nyoma sincs a korban oly divatos szegényember-festészet hamis részvétének, szentimentalizmusának. Tájképei első ránézésre naturalista, realista tájaknak tűnnek, holott valójában rejtett önportrék, általános érvényre emelt, metafizikai igényű ?szimbolista hangulatképek?. Portéi és tájai mellett fennmaradtak különös, műfaji értelemben a korban társtalan, a zsáner műfaját ?felülíró? képei is. Ezeken a művein az erőszak és a szenvedés ábrázolhatóságával kísérletezett, az elemi erőket, energiákat és szenvedélyeket hol egy ismeretlen képregény kiragadott kockáihoz hasonló akció-jelenetekbe, hol passzív, szenvedő vagy melankolikus figurák emblémáiba sűrítette. Száz és száz ceruzarajz maradt ránk foglyokról, megkínzottakról, sebesültekről és elesettekről ? s e különös, a legtágabb értelemben vett háborús tematikát Mednyánszky nem a háborúban, hanem a ?fin de siécle? Monarchiabeli ragyogó pompájában kezdte. A Magyar Nemzeti Galéria és a Szlovák Nemzeti Galéria közös kiállítása az első kísérlet ennek a sajátos ?zárvány-életműnek? az újrafelfedezésére, tekintve, hogy a kedvező történelmi pillanatnak köszönhetően első alkalommal van mód a Szlovákiában és a Magyarországon őrzött életmű-darabok egybeillesztésére. Az életmű közgyűjteményekben őrzött része ugyanis két részre szakadt: a ?korai Mednyánszky? Szlovákiában, az ?érett Mednyánszky? Magyarországon található. A kiállítás koncepciója ennélfogva kettős célt hordoz: első ízben bemutatni a korai, Magyarországon eddig nem ismert műveket és főművekkel reprezentálni az egész életművet. A kiállítás anyaga magában foglalja a hazai és a szlovákiai vidéki közgyűjtemények legjobb darabjait, így tehát láthatók lesznek alkotások nemcsak Egerből, Pécsről, Győrből, Bajáról, Szolnokról, Kecskemétről, Kaposvárról, Mosonmagyaróvárról stb., hanem a nagyőri, a liptószentmiklósi, a kassai és a besztercebányai gyűjteményekből is. Az életmű bemutatása kronológiai rendben és motivikus összefüggések mentén valósul meg, úgy mint a ?folyókanyar-motívum? változásai az időben, ?éjszaka-képek?, a melankólia, mint téma és ezzel összefüggésben az üldögélő csavargók, köztük az Ágrólszakadt különböző verziói, ?fehér képek? (háborús képek), ?Verekedés után című kép és társai?, ?Sebesült halász? illetve a ?Szerencsétlenség? című képek és a hozzájuk kapcsolódó vázlatok és kompozíciók. A kiállítást magyar és német nyelvű (Szlovákiában szlovák és angol nyelvű) tudományos katalógusok kísérik, melyek magyar és szlovák művészettörténészek együttműködése révén valósultak meg. A kiállítás két részre oszlik: a Magyar Nemzeti Galéria földszintjén főképpen Mednyánszky olajfestményei lesznek láthatók, míg a harmadik emeleten egy válogatott grafikai kiállítás várja az érdeklődőket. A mintegy 500 műtárgyat magába foglaló retrospektív tárlat a Magyar Nemzeti Galéria után kibővített formában Pozsonyban (Bratislava), a Szlovák Nemzeti Galériában, majd egy válogatás formájában 2004 őszén Bécsben, az Oberes Belvedere-ben is bemutatásra kerül. A kiállítás megtekinthető: Magyar Nemzeti Galéria, 2003. október 14 és 2004. február 10. között
