 |
(MTI) - A november 27-ig látogatható, A 121 legszebb Mednyánszky festmény című nagyszabású tárlat anyaga nagy hazai és külföldi közintézményektől - mások mellett a Magyar Nemzeti Galériából, a Szlovák Nemzeti Galériából vagy a debreceni Déry Múzeumból -, valamint 46 szlovák és magyar magángyűjteményből származik - mondta el Virág Judit galériatulajdonos pénteken a sajtó képviselőinek rendezett tájékoztatón Budapesten. Mint mondta, a közönség egyébként ritkán láthatja például a Magyar Külkereskedelmi Banktól vagy a Magyar Nemzeti Banktól kölcsönzött műveket is.
A Mednyánszky-tárlatot a két évvel ezelőtt nagy sikert aratott A 121 legszebb magyar festmény című kiállítás mintájára rendezték. "Nagy öröm volt a kiállítás szervezése és rendezése, és látható, hogy erre nagy igény van" - mondta Virág Judit, hozzátéve: komolyan gondolják, hogy egy kereskedelmi galériának feladata és kötelessége élményt adni a látogatóinak nonprofit kiállítások szervezésével. Megjegyezte: "amíg energiájuk engedi, folytatják a sorozatot".
A kiállításon a közönség láthatja egyebek mellett az 1898 körül festett Havas folyó csónakkal, az 1900-as években született Téli verőfény vagy az 1915 körül készült Ágyút húzó katonák a hegyek között című alkotásokat. A galéria munkatársai hetente négy alkalommal ingyenes tárlatvezetéseket is tartanak: szerdán és pénteken 16.30-tól, szombaton és vasárnap pedig 11 órától.
Törő István, a galéria másik tulajdonosa arról beszélt, hogy a nemzet ereje a kultúrájában rejlik, ez az a szellemi, emocionális, erkölcsi többlet, amit felhalmoztunk. Ha válsághelyzetekben a kultúra nem elég erős ahhoz, hogy a nemzetet átlendítse ezen az állapoton, akkor mi magunk sem vagyunk egységesen erősek - vélekedett.
A tárlattal párhuzamosan 292 oldalas elegáns, reprezentatív összefoglaló album jelent meg a tárlat anyagából, a 121 festmény mellett helyet kapnak Mednyánszky-fotók, korabeli sajtókritikák, valamint a művész naplójegyzetei és levelei is.
Mednyánszky László (1852-1919) festőművész 1870-től a zürichi műegyetemen, 1872-től a müncheni Képzőművészeti Akadémián, majd Párizsban tanult, ahol Millet, Corot, Dupré és Redon hatott művészetére. Néhány hónapot Barbizonban töltött, majd Itáliába utazott. 1879-ben hazatért Beckóra, a Vág völgyébe, ezután felváltva dolgozott Magyarországon és Bécsben. Impresszionista tájképein a Kárpátok hegycsúcsait, vízeséseit, az Alföld mocsaras tájait, nagyvárosi kültelkeket festett legtöbbször ködös, párás hangulatban.
A 19. század vége felé érdeklődése a figurális ábrázolás felé fordult, a külvárosok elesettjeit, a vidék szegényeit, a nyomorúság áldozatait örökítette meg. Műveinek nagy csoportját csavargóképei alkotják, melyek előkészítették katonaképeit. Az I. világháború alatt harctéri rajzolóként bejárta Galíciát, Szerbiát, Dél-Tirolt. Háborús képein a megrázó emberi tragikum festője, emberábrázolása sokszor rembrandti mélységű.
Naplójegyzetei humánus gondolkodásról vallanak, panteista világszemléletére a buddhizmus is hatott. Legtöbb képe a Magyar Nemzeti Galériában látható.
