Mednyánszky-retrospektív

Mednyánszky László a századforduló magyar festészetének legtermékenyebb és legtalányosabb alakja.
Felvidéki arisztokrata családból származott, de javait elosztogatta, s maga az anyagiakkal mit sem törődött. 3-4000 olajfestményre és több ezer grafikára becsült életművének nagy része külföldön vagy idehaza lappang, vagy magángyűjteményben van.
Ennek egyik oka, hogy művei csak addig érdekelték, amíg el nem készültek, s boldog volt, ha modelljei valamelyikén segíthetett velük.
Modelljei főként egyszerű parasztlegények, cigányok, kocsisok, katonák, koldusok és a külvárosok "kétes egzisztenciái" voltak; úgynevezett csavargóképeiben azonban Ribera, Millet és Daumier örököseként új műfajt alkotott, monumentális alakos képek sorozatát, melyeken nyoma sincs a korban oly divatos szegényember-festészet hamis részvétének, szentimentalizmusának.

Tájképei első ránézésre naturalista, realista tájaknak tűnnek, holott valójában rejtett önportrék, általános érvényre emelt, metafizikai igényű "szimbolista hangulatképek". Portréi és tájai mellett fennmaradtak különös, műfaji értelemben a korban társtalan, a zsáner műfaját "felülíró" képei is.
Ezeken a művein az erőszak és a szenvedés ábrázolhatóságával kísérletezett, az elemi erőket, energiákat és szenvedélyeket hol egy ismeretlen képregény kiragadott kockáihoz hasonló akció-jelenetekbe, hol passzív, szenvedő vagy melankolikus figurák emblémáiba sűrítette.
Száz és száz ceruzarajz maradt ránk foglyokról, megkínzottakról, sebesültekről és elesettekről - s e különös, a legtágabb értelemben vett háborús tematikát Mednyánszky nem a háborúban, hanem a 'fin de siécle' Monarchiabeli ragyogó pompájában kezdte.

Az életmű bemutatása kronológiai rendben és motivikus összefüggések mentén valósul meg, úgy mint a "folyókanyar-motívum" változásai az időben, "éjszaka-képek", a melankólia, mint téma és ezzel összefüggésben az üldögélő csavargók, köztük az Ágrólszakadt különböző verziói, "fehér képek" (háborús képek), a Verekedés után című kép és társai, a Sebesült halász, illetve a Szerencsétlenség című képek és a hozzájuk kapcsolódó vázlatok és kompozíciók.
A kiállítást magyar és német nyelvű (Szlovákiában szlovák és angol nyelvű) tudományos katalógusok kísérik, melyek magyar és szlovák művészettörténészek együttműködése révén valósultak meg.