Mégis van művészet

Képző

Vojnich Erzsébet és Szüts Miklós

Nevüket általában együtt emlegetik, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy Szüts Miklós és Vojnich Erzsébet művészete ne létezne egymás nélkül. E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója a művészházaspár munkásságát felölelő kötet bemutatóján nagy derültséget keltve önkéntelenül is úgy fogalmaz: "közös életművük". És ha a szó szoros értelmében nincs is így, valami ráció mégis van a dologban, hiszen hosszú évek óta együtt, egymás mellett, társakként alkotnak. Már a most napvilágot látott, a két művész festményeit felvonultató kiadvány címe is sokat elárul kettejükről: a fekete borítón fehér-szikáran virító két vezetéknév látszólag külön, mintegy kategorikus közlésként áll egymás mellett, ám a feliratot egy kicsit tovább szemlélve rájövünk: a betűk alatt - alig láthatóan, de mégis - felsejlik egy hatalmas, a két részt észrevétlenül egésszé avató &-jel. Kicsit olyan ez, mint amikor egy festményt hosszasan szemlélve fedezünk fel egy apró részletet, amely aztán az egész befogadói koncepciónkat megváltoztatja. A kép előtt állás, az öntudatlan festménybe mélyedés gesztusa többszörösen is indokolt a Szüts-Vojnich házaspár művei esetében, amelyek elsősorban nem dinamizmusukkal, hanem letisztult formavilágukkal gyönyörködtetnek. Ahogy Alföldi Róbert fogalmaz: "Soha máskor nem érzek olyasféle tudást magamról, mint amikor az ő képeiket nézem. Van bennük valami a sámánokból. Megmutatják nekem magamat". Esterházy Péter a PIM-ben megrendezett bemutatón kötetindító - a művészpároshoz fűződő szoros kapcsolatát bájosan érzékeltető - írását olvassa fel: "Most jut eszembe, mégis van művészet".

 
Tulajdonképpen a Scolar Kiadó gondozásában megjelent kötet inspirálta azt a közös kiállítást is, amely - bár külföldön erre már többször is volt példa - Magyarországon először tárta együttesen a közönség elé a két művész munkáit. A sors fintora, hogy a szegedi Regionális Összművészeti Központban (REÖK) szeptember vége óta látható kiállítás finisszázsa éppen a kötet bemutatójára esik: bizarr hidat képezve tér és idő között. A kötetben megjelent írások - amelyek olyan neves szerzők tollából származnak, mint például Esterházy Péter, Darvasi László, Tóth Krisztina, Spiró György vagy éppen a szerkesztőként is közreműködő Parti Nagy Lajos - különleges kapcsot jelentenek irodalom és képzőművészet között, hiszen jelentős hányaduk a két művész egy-egy kiállításán elhangzott nyitóbeszéd. Az albumban olvasható azonban kifejezetten ebbe a kötetbe készült írás, és az alkotók képei által inspirált szerzemény is. Mert kevés olyan ember van, akit e különleges páros világa valamilyen formában ne ihletett volna meg. Emberi helyek emberek nélkül - fogalmaz Csepeli György szociálpszichológus Szüts Miklós festményei kapcsán. Emberekre nincs is szükség: ők ott állnak a képek előtt, mellett, körül, és valószínűleg már soha nem is tágítanak.