Galilei 1609-ben hallott arról, hogy a holland optikus, Hans Lippershey lencsékkel felszerelt csövet talált fel, amellyel a távoli tárgyak közelebb hozhatók. Szerzett egyet, tökéletesítette, és elkezdte megfigyeléseit. A látottakat pedig belerajzolta könyvének egyik első példányába, egész pontosan annak nyolcadik, a kilencedik és a tizedik oldalára - áll a Corriere della Sera című olasz lapban. A Hold hegyeit, krátereit, homoktengereit ábrázoló okker és barnás árnyalatú akvarelleknek azért hatalmas a jelentőségük, mert az emberek Galilei életében -Arisztotelész óta - úgy hitték: holdunk szabályos gömb alakú égitest.
A rajzok hitelességét két szakértő: a berlini Humboldt egyetem művészettörténeti intézetének igazgatója, Horst Bredekamp és William R. Shea, a pádovai egyetem Galilei Tanszékének professzora igazolta.
A tudós Sidereus Nuncius című művét hivatalosan szeptemberben mutatják be New York-ban. A könyvben Galilei a Jupiter négy holdjának, az Iónak, az Európának, a Ganimedésznek és a Callistónak a felfedezéséről írt. Az asztronómus-fizikus gyermekkorától imádott rajzolni és ügyes festő, illusztrátor hírében állt. Korának híres művésze, Ludovico Cardi, művésznevén Cigoli, mesterének tekintette Galileit - nyilatkozta a pádovai professzor.
A könyv - amely négyszáz évig rejtve maradt a kutatók előtt - egy New York-i antikvárius tulajdona, aki csak annyit árult el, Dél-Amerikából került hozzá a kötet. Miután Venetóból sok olasz vándorolt ki annak idején, feltételezik, hogy egyikük magával vitte a könyvet, amelyből összesen ötszázötven példányt adtak ki. Közülük harmincban eredetileg feltehetően nem voltak rajzok. Ezekbe Galilei később saját kezűleg készíthette el az akvarelleket. A megrajzolt kötetek szolgálhattak mintául a későbbiek rézmetszeteihez. A további huszonkilenc illusztrált példány sorsa egyelőre ismeretlen.
