A Magyar Iparművészeti Egyetem március elsejétől fölvette Moholy-Nagy László (1895-1946) világhírű avantgard művész nevét és Moholy-Nagy Művészeti Egyetemként működik tovább.
Rosta Gábor, az egyetem kommunikációs igazgatója az MTI-nek elmondta: az intézmény 125 éves évfordulóján, 2005. végén szavazta meg az egyetemi tanács, hogy fölveszi Moholy-Nagy László nevét. Ehhez hozzájárultak a művész leszármazottai. A névváltoztatás abból a felismerésből fakadt, hogy az iparművészet szó már nem fedi az egyetemen folyó oktatás tartalmát, mert nemcsak kézművességről van szó, hanem modern európai vizuális kultúráról is, a tárgyalkotástól az építészetig, a vizuális kommunikációtól a látványtervezésig. Tehát a tárgy - kép - tér hármas egysége azt jelenti, hogy az élet jelenségeit összefüggéseiben látják és láttatják a hallgatókkal az egyetemen. Moholy-Nagy neve, szakmai és emberi hitvallása ezt a hármas egységet képviseli.
Rosta Gábor az is közölte az MTI-vel, hogy a névváltoztatást március 30-án ünnepi egyetemi tanácsüléssel teszik emlékezetessé. Az Örökmozgó moziban március 29-én este fél kilenctől Moholy-Nagy filmjeit, mint a Fekete-Fehér-Szürke vagy a Nagyvárosi cigányok címűt vetítik, de az érdeklődők láthatják a művészről készült 40 perces portréfilmet is.
Moholy-Nagy László 1895-ben született Bácsborsodon. Sokoldalú, a legkülönbözőbb műfajokkal kísérletező, igazi avantgárd egyéniség volt, legtermékenyebb alkotói korszaka a 20-as évek németországi művészetéhez kapcsolódott. Itthon fél évet járt az egyetem akkori jogelődjébe, a Magyar Királyi Iparművészeti Iskolába, majd jogi tanulmányokat folytatott és szépirodalmi kísérletei is voltak.
A 20-as évek legelején Berlinben telepedett le. Ott ismerkedett meg a nemzetközi dadaizmus és az orosz konstruktivizmus legfontosabb irányzataival és azok képviselőivel. 1923 tavaszától Walter Gropius meghívására a weimari Bauhausban tanított. Ekkor készítette legharmonikusabb absztrakt festményeit, fényképeit, fotogramjait. Párizsban 1930-ban mutatta be a Fény-tér-modulátor című, korai kinetikus szerkezetét, amely színes fényjátékot teremtett. Ennek felhasználásával született a Fekete-fehér-szürke filmjáték című absztrakt filmje. Mindeközben rendszeresen publikált.
1934-ben Amszterdamba, majd 1937-ben Londonba költözött. 1937-ben Gropius meghívására elhagyta Európát, Chicagóba utazott és a New Bauhaus-American School of Design igazgatója lett. Később, 1939-ben, amikor ez az iskola anyagi okokból megszűnt, megalapította saját iskoláját, amely 1944-ben Institute of Design néven főiskolai rangot kapott. Moholy-Nagy László ott tanított 1946. novemberében bekövetkezett haláláig, de 1945-ben még befejezte a Látás mozgásban című, alapvetően fontos könyvét, amelyben több évtizedes tapasztalatát összegzi.
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem sajtóközleménye
Az egyetem nevének megváltoztatása annak felismerése és elfogadása, hogy a megszokás diktálta helyzet nem képes betölteni azt a szerepet, amire hivatott, és inkább gátja, mint támogatója saját létének.
Egyetemünk 125 éves története alatt többféle nevet viselt, mai nevén ? kisebb korrekciókkal ? 1948 óta szerepel, és úgy hisszük, hogy ezzel be is töltötte szerepét.
Az ?iparművészet? szó fogalomköre az elmúlt 125 évben átstrukturálódott, és olyan értelmezést kapott, melyet egyetemünk a továbbiakban nem tud vállalni, illetve szakmai fejlődésének gátját jelenti.
Figyelembe kell vennünk a műfajhatárok eltolódását és azt a nemzetközi szinten is lejátszódó változást, mely az oktatott szakterületek kibővülését, illetve arányainak radikális megváltozását eredményezte.
Ma már elfogadott ? sőt meggyőződésünk szerint követelmény is ?, hogy egy oktatási intézmény megkülönböztesse magát a társintézményektől. E meggyőződésünk vezetett ahhoz, hogy felvegyük egy olyan nemzetközileg ismert alkotó nevét, akinek szakmai és emberi hitvallása vállalható, és képviseli azon szakterületeket ? a tárgyalkotástól az építészetig, a vizuális kommunikációtól a látványtervezésig ? melyek gondozása és tanítása napi feladatunk.
A tárgy ? kép ? tér hármas egysége azt jelenti számunkra, hogy az élet jelenségeit összefüggéseiben látjuk és láttatjuk, mely szemlélet megfelel annak a követelménynek, melyet új nevünkben is jelezni igyekszünk.
Látjuk annak esélyét, hogy a névváltoztatással programot adhatunk a következő 125 évhez, hogy olyan minőségben legyen jelen egyetemünk ? belföldön és nemzetközi színtéren egyaránt ? mely méltó lehet a 21. század kulturális kihívásainak megválaszolására.
Kopek Gábor
rektorhelyettes
MOHOLY-NAGY László
(Bácsborsód, 1895. július 20. ? Chicago, 1946. november 24.)
Sokoldalú, a legkülönbözőbb műfajokkal kísérletező igazi avantgárd egyéniség volt, akinek legtermékenyebb alkotó periódusa a 20-as évek németországi művészetéhez kapcsolódott. Itthon megkezdett - soha be nem fejezett - jogi tanulmányai, szépirodalmi kísérletei, majd az I. világháborúban való aktív részvétele nem hatott rá olyan meghatározó erővel, mint a budapesti MA folyóirat körével kiépített kapcsolata. Elsődlegesen Nemes Lampérth József, Uitz Béla és Tihanyi Lajos portré- és tájfestészete segítette saját stílusa megteremtésében. Noha a Tanácsköztársaság művészetpolitikai küzdelmeiben nem vett részt, az 1919-es év legvégén elhagyta az országot, s előbb Bécsben, majd rövidesen, az 1920-as év legelején Berlinben telepedett le. Miközben portré- és tájrajzaiban aktivista szemlélete továbbélt, Berlinben megismerkedett a nemzetközi dadaizmus és az orosz konstruktivizmus legfontosabb irányzataival és azok képviselőivel. Baráti körébe tartozott Raoul Hausmann, Hannah Höch, El Liszickij, Ivan Punyi stb. 1922-től rendszeresen kiállított Péri László magyar szobrásszal együtt a berlini Der Sturm galériában, és a berlini baloldali Novembergruppe-ban. 1921-től a bécsi MA munkatársa, berlini képviselője lett. A berlini hidak, transzformátorok ihletésére születtek 1921-ben dadaista jellegű "ipari tájképei", amelyek a MA által kiadott Horizont albumban is megjelentek. 1922-től festészetében a geometrikus absztrakció egy sajátos változata - amit üveg-architektúrának nevezett - vált uralkodóvá. 1922-ben Kassák Lajossal együtt Bécsben kiadta az Új Művészek Könyvét (magyarul és németül). 1923 tavaszától Walter Gropius meghívására a weimari Bauhausban tanított mint a legfiatalabb professzor. A fémműhely művészeti vezetésén és a bevezető kurzuson kívül a Bauhausban grafikai mappák megalkotásával, az új, korszerű Bauhaus-tipográfia megtervezésével, a Bauhaus-könyvek sorozatának megszerkesztésével is foglalkozott. Ekkor születtek legharmonikusabb absztrakt festményei, fényképei, fotogramjai, "photoplastik"-jai, ekkor jelent meg a MA-ban a Filmváz. A nagyváros dinamikája című forgatókönyve, valamint a Bauhaus-sorozatban két önálló könyve: Festészet, fényképészet, film (1925) és Az anyagtól az építészetig (1929). Mire ez utóbbi megjelent, ő Gropius példáját követve 1928-ban elhagyta a Bauhaus-t, és Berlinben telepedett le. Először Párizsban, a Werkbund-kiállításon, 1930-ban mutatta be Fény-tér-modulátor című korai kinetikus szerkezetét, amely színes fényjátékot teremtett. Ennek felhasználásával született a Fekete-fehér-szürke filmjáték című absztrakt filmje. Közben rendszeresen publikált - elsődlegesen fényképészetről - az amszterdami i 10, a kolozsvári Korunk, a budapesti Dokumentum, Munka, majd később a brnói Telehor folyóiratban. 1934-ben Amszterdamba, 1935-ben Londonba költözött, ahol gyakorlati, kereskedelmi feladatokat látott el Kepes Györggyel együtt. 1937-ben Gropius meghívására Chicagóba utazott, s véglegesen ott telepedett le, a New Bauhaus-American School of Design igazgatója lett. Miután a New Bauhaus anyagi okokból 1938-ban megszűnt, Moholy-Nagy László 1939 februárjában megalapította saját, School of Design elnevezésű iskoláját, amely 1944-ben Institute of Design nevet és főiskolai státust nyert. Moholy-Nagy László egészen haláláig itt tanított. 1945-ben befejezte a Látás mozgásban c. alapvetően fontos könyvét, amely több évtizedes tapasztalatát összegezi; a szöveghez elválaszthatatlanul kapcsolódik a szerző által kiválasztott képanyag. Moholy-Nagy László művészi öröksége - elsősorban a fotóművészet terén folytatott kutatásai - egyre inkább a nemzetközi figyelem központjába került, számos kiállítás és publikáció foglalkozott velük.
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem múltja
Az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Tanoda egyetlen osztálya, a műfaragászati tanműhely 1880. november 14-én nyitotta meg kapuit, az 1870-ben alapított Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde ? a mai Képzőművészeti Egyetem jogelődje ? szervezeti egységeként. Az intézmény ekkor az Andrássy úton, a (régi) Zeneakadémia épületében kapott helyet. Az 1880-90-es években sorra indultak az Iparművészeti Iskola újabb és újabb ?szakosztályai?: mintázás, ötvösség, fametszés, díszítő festés, rézmetszés, kisplasztika, díszítő szobrászat. A képzési idő az 1887/88-as tanévtől háromról öt évre emelkedett, a szakképzést ugyanis kétéves előkészítő tanfolyam alapozta meg.
A mind nagyobb szabású oktatási tevékenységet kifejtő, s mind több növendéket foglalkoztató intézmény többszöri költözés után 1896-ban méltó székhelyet kapott Lechner Ödön és Pártos Gyula Üllői úti Iparművészeti Palotájában, az Iparművészeti Múzeummal közös fedél alatt. Az ugyanekkor független intézménnyé vált Iskola sorra aratta a sikereket a nyilvános bemutatókon, többek között a millenniumi országos kiállításon. A nemzetközi megmérettetés is látványos eredményeket hozott: az intézmény mind az 1900-as párizsi, mind az 1902-es torinói világkiállításon aranyérmet nyert, az 1906-os milánói világkiállításon pedig nagydíjjal tüntették ki.
Az Iparművészeti Iskola oktatási profilja az évek során tovább gazdagodott; az 1911/12-es tanévtől a korábbi előkészítő és szakképzést a hároméves középiskolai és kétéves főiskolai tanfolyam rendszere váltotta fel. A tanrendben megjelent az irodalomtörténet, népművészet, neveléstan, társadalmi és gazdasági ismeretek, és már nők is látogathatták az Iskola valamennyi szakosztályát. Az intézmény 1914-től saját folyóiratot is kiadott, a Díszítő Művészetet, amellyel az általános ízlésnevelést országos szinten szolgálta az elkövetkező nehéz években is. Az első világháború idején az Iskola tanárai és tisztviselői saját költségükön 100 ágyas hadikórházat szereltek fel az épületben; a betegek ellátásán túl kézműves oktatást szerveztek a háborúban megvakult katonák számára. A tanácsköztársaság idején új nevelési koncepció nyomán radikális átszervezés kezdődött, de a rendszer bukásával a korábbi oktatási keretek álltak vissza.
1924-től az Iparművészeti Iskola ügyeit a két-két évre választott igazgató a négy főből álló, szintén választott igazgatói tanáccsal együtt intézte. A tanulmányi idő hat évre emelkedett: három évig tartott az alsófokú, másik háromig pedig a felsőfokú szaktanfolyam. 1936-ig tartott az igazgatói tanács rendszere, ekkor az oktatási struktúra is módosult: az első két év alapképzése a szigorúan vett szakmai ismeretek elsajátítását jelentette, önálló tervezési feladatokat csak a későbbi tanulmányi években kaptak a növendékek. Ebben az időszakban jelentősen bővítették és modernizálták az oktatás műhelyhátterét is.
A második világháború idején mind nehezebbé vált, majd végül ellehetetlenült a tanítás. A romok eltakarítása után újrainduló oktatás szervezeti feltételei is megújultak: 1946-ban az iskola alsóbb évfolyamait középiskolai szintű Szépműves Líceumként leválasztották az intézményről. Az intézmény felsőoktatásra szakosodott része az Iparművészeti Akadémia lett, négyéves képzéssel és hat szakosztállyal: belsőépítészet, kerámia, grafika, textil, plasztika, ötvösművészet. A 30-as évek óta kérvényezett főiskolai cím elnyerésére 1948-ban került sor.
A hallgatók megnövekedett száma miatt 1954 őszén a Főiskola egy része átköltözött a Farkasdy Zoltán és munkatársai által alkotott Zugligeti úti épületbe. A 60-as évektől egyre bővülő külföldi kapcsolatok is segítették az oktatást, az intézmény munkáját számos nemzetközi szakmai szervezet méltatta; az Iparművészeti Főiskola sikeres működésének hivatalos elismeréseként 1971-ben egyetemi rangot kapott.
Az oktatás szempontjainak a létező igényekhez való alkalmazását tűzte ki célul az a nagyszabású reform, amelyet Gergely István rektor indított 1983-ban. Az első két félév alapképzése általános elméleti, rajzi, forma- és anyagismereti oktatást és kreatív feladatok megoldását jelentette. A rostavizsgán továbbjutott hallgatók két szakirányt választhattak; a főiskolai szint befejezésével az egyetemi szintnek megfelelő mesterképzőben lehetett folytatni a tanulást. 1986-ban az Iparművészeti Főiskola volt az első állami intézmény Magyarországon, ahol lehetőség nyílt menedzserdiploma szerzésére. A tanárképzés feladatainak ellátására 1987-ben jött létre a Vizuális Nevelési Központ, amelyhez hozzátartozott a Főiskola kiállítóhelye, a Tölgyfa Galéria is.
1993-tól az oktatás visszaállt a ma is érvényben lévő hagyományos tanszéki rendszerre, építész, formatervező, szilikát, textil és vizuális kommunikáció tanszékkel. Az elméleti képzés továbbra is önálló intézet keretein belül zajlik, és külön intézetben maradt a posztgraduális rajz- és környezetkultúra szakos tanárok, illetve a művészeti és tervezési szakmenedzserek képzése is. 2000. január 1-jétől az intézmény elnevezésében is megjelent három évtizede elnyert egyetemi rangja; a posztgraduális fokozatszerzésre a doktori iskola nyújt lehetőséget. A Tölgyfa Galéria szerepét az épület lebontása miatt 2004-ben a Batthyány utcai Ponton Galéria vette át.
Az alkalmazott művészetek hagyományaitól induló képzés területei az eltelt több mint egy évszázad alatt egyre bővültek; az ezredforduló oktatásának fő irányai: téralkotás, tárgyalkotás, képalkotás. A 125 éves intézmény napjainkban a legszélesebb értelemben vett vizuális művészetek alkotóinak egyetemi képzése révén tölt be meghatározó szerepet az ország kulturális életében.
Magyar Iparművészeti Egyetem 2006. március 1-től felveszi Moholy-Nagy László nevét, és Moholy-Nagy Művészeti Egyetemként működik tovább.
INTÉZMÉNYÜNK KORÁBBI ELNEVEZÉSEI
? 1880. november 14.-től: Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola
? 1945: Iparművészeti Iskola
? 1946. október 1: Iparművészeti Akadémia (a 10.020/1946.M.E. rendelet értelmében)
? 1948: Magyar Iparművészeti Főiskola (a 100/1948. sz. kormányrendelet 12. § értelmében)
(1971: az 1971 évi 20. sz. tvr. egyetemi jellegű főiskolának nyilvánítja)
(1986: az 1986. évi 13. sz. tvr. egyetemnek nyilvánítja)
? 2000. január 1.: Magyar Iparművészeti Egyetem (az 1999. évi LII. törvény értelmében)
? 2006. március 1. Moholy-Nagy Művészeti Egyetem
