Fény mindenhol. Fény a képekben, fény a képek színpadias megvilágításában. Fény vezeti a látogatót a tárlat tematikus elrendezésében, fény a tárlat címében (A fény művészete) és fénnyel készült felirat a falakon. A Modem ráérzett, hogyan lehet méltó helyet biztosítani az Amerikába elszármazott képző- és iparművész, Kepes György alkotásainak.
 |
| Kepes György |
Igaz, az Egerből kölcsönkért fotogramok a Vitkovics-házban, az 1991-ben megnyílt Kepes Gyűjteményben sincsenek méltatlan helyen, de kiegészülve az olajképekkel, a diákkal, a grafikákkal, a filmmel és a művészi dokumentációként megjelenő újságcikkekkel teljes(ebb) a leltár. Csak teljesebb, hiszen Kepes tehetségét az alkalmazott művészet világában is jócskán kamatoztatta és ún. mozaikjai, "light-boxai", festett üvegablakai feltűnnek az Egyesült Államok számos épületében, például a San Francisco-i Saint Mary's Cathedralban vagy a Los Angeles-i Travelers Insurance épületében. "Fényfala" 1959-től gazdagítja a New York-i KLM Székház falát.
A debreceni kiállításon precízen lefűzött korabeli újságcikkek tájékoztatnak a gazdag munkásság jelentőségéről, melyet Kepes építészként, iparművészként és "fényművészként" alapozott meg. A tárlat vetítéséből életrajzi adatokkal is gyarapodik ismeretünk. Köztudott, hogy a sokoldalú alkotó maga is otthon volt a filmszakmában; forgatókönyveket, filmterveket is készített. Nem lehet szó nélkül elmenni kutatói munkássága mellett sem, melyből olyan könyvek születtek, mint A világ új képe (The New Landscape) vagy A látás nyelve.
A Modem bejáratával szemközti falon elhelyezett nyitókép hatásos felütés. Erőteljes vörös árnyalata - a diszkréten beleapplikált koponyaröntgen-felvétellel - megkapó látvány. Az olajtechnikájú kép címe Metafora, lehet gondolkozni, miért éppen ezt a kifejezést választotta az alkotó. A többi festmény címe és látványa közt sem találok erős koherenciát, ám jobban megvizsgálva az összefüggéseket, némi asszociációs indíttatást érzek a címadásokban. Repülőgépből látott tájat vélek felfedezni a Róma című festmény szelvényes mintázatában, de a Via Appia Antica két évezredes szabálytalan kövei is felsejlenek a látottak alapján. A távoli képzettársítások helyett azonban érdemesebb Kepes festményeiben is a fény-árnyék és a kontrasztok szerepét észrevenni, hiszen világhírű "fénykurzusainak" módszere, tanítási programja, az olajjal és ritkán temperával vagy lazírozott tussal készült képein is jól nyomon követhetőek. A fényforrás több helyen koncentrált kis pontban jelenik meg, erőteljesen ellenpontozva a sötét tónusokat (Izzó horizont). Máshol egészen elmosott szegélyű, pasztell-technikára emlékeztető látványként (Sötétség - Dark), de a Szégyenlős fények (Shy lights) című kompozícióban egészen játékos, hálószerű matérián áttörő fény látszik. Nem ritka a komplementer színek jelenléte sem, melyek még élőbbé teszik a fény-árnyék kontrasztokat. A képek nonfiguratív, geometrikus formákkal ábrázolnak.
Külön teremben sorakoznak a fotogramok, melyek a '30-as évek jellemző műfaját jelentik az életműben. Kivétel nélkül fekete-fehér alkotások. A laikus számára montázsszerű munkáknak tűnnek. Későbbi fotográfiáit vizsgálva például az 1968-as Deformáció című munkája jelent meglepetést számomra, ahogyan egy üvegrúd segítségével különösebb trükk vagy montázstechnika nélkül képes szürreálisan geometrikus ábrázolásra Kepes. Juliette Rome pávatollas portréja -1938-ból- bejárta a világsajtót. A kompozíció, a fotóművész által megörökített pillanat máig figyelemre méltó.
A ma megnyitott és június 15-ig látható kiállítás egyik szenzációja az a két, 4x4 méteres óriási fotó, melyet Kepes színes diáiból készítettek a tárlat szervezői. További diáit is megcsodálhatják a tárlatlátogatók - a kiállítótér eleven pontjai a falra erősített világító dobozok. A szakértő kézzel, nagy tehetséggel megalkotott művek, a merész, sok helyen tudományos megalapozottságú ötletek által mutatja meg a fény ezer arcát Kepes György. Munkássága által ragyogóbb lett a magyar művészet.
