"Egy mindennapi rituálé lett itt magas trónusra helyezve" - jegyezte meg humorosan Mads Sandau-Jensen, a Dán Királyság magyarországi nagykövete az Álom-vécéülőkék című kiállítás megnyitóján. A híres-hírhedt Marcel Duchamp valószínűleg tapsikolna lányos örömében, ha látná, hogy 2008-ra a képzőművészet végül eljutott arra a pontra, ahol a vécéülőke mint esztétikai élményt nyújtó alkotás önmagában képezi egy tárlat fő szervezőerejét. Bár egy félmosollyal azt is nyugtázná, hogy azért mégiscsak az ő 1917-ben hatalmas vihart kavart, egy kiállításra viccből elküldött mezei piszoárjának van nagyobb jelentősége, tekintve, hogy ezzel a klasszikus művészetfelfogás buksijára nyomott egy méretes barackot, ami azóta is erőteljesen érezteti a hatását. Mert hát mitől is lesz egy tárgy műalkotás: attól, hogy ki, hol, mikor, miként alkotta meg, vagy attól, hogy kiállítják egy vitrinben?
Az Álom-vécéülőkék című kiállítás egyáltalán nem akarja letagadni, hogy a sokszorosíthatóság korában, a fogyasztói társadalom újra, merészre éhes közegében jött létre. Ahogy a megnyitón Réz András esztéta is kiemelte, hozzá kell tenni: annak ellenére, hogy a XXI. században élünk, az "ürítés" és a különböző altesti tevékenységek, testnedvek a mai napig igen kényes témának számítanak. A vér, az erőszak teljesen természetes a képernyőn, viszont "ha 18-as karikát látunk a sarokban, biztos, hogy prütykölni, vagy szellenteni fognak" - mondta az esztéta. Pedig az ürítésnek komoly művészettörténeti jelentősége van: Réz András példaként A burzsoázia diszkrét bája és A nagy Lebowski című örökzöld filmek egy-egy klozetcentrikus jelenetét említette, utóbbiban arra hívva fel a figyelmet, hogy a felhajtott vécéülőke az egyedülálló férfi szimbólumaként jelenik meg. (Ez a mozzanat azért nem csak az egyedülálló férfiak gyakori velejárója.)
A Museion No.1 galériában felvonultatott - nagy sajnálatomra csupán kilenc - trónolóalkalmatosság között több olyan darab akad, amely egy adott célközönségre fókuszál. A Punk névre keresztelt ülőke tetején például egy hatalmas, lószőrből készített punksörény tornyosul, a focilabdát imitáló, kézzel varrott fedő alól pedig zöld gyepszőnyeg kandikál ki.
Ahogy a dán tervezőcég, a Pressalit prospektusa is rámutat: nem feltétlenül a praktikusság, mint inkább az újító játékosság, a tobzódó fantázia érezhető ezeken a darabokon. Az egyik mégis meglehetősen hasznosnak bizonyult a gyakorlatban: 2006-ban ugyanis Madonna Dániában lépett fel a Confessions-turné során, egyik kikötése pedig az volt, hogy a színfalak mögött egy teljesen érintetlen vécé várja. A Pressalit formatervezője, Nis ?llgaard - aki egyébként a punk- és fociülőkét is megálmodta - egy, az esemény horderejéhez mért ülőkével rukkolt elő: a Confessions On A Dancefloor című album arculatához igazítva ciklámen-ezüst, diszkógömb-fogókával ellátott tüneményt varázsolt a díva alfelének szolgálatára. Egy cetlit is mellékelt hozzá: "Ha tetszik, vidd magaddal!" - A hírek szerint az énekesnő nem tudott ellenállni a felajánlásnak. Kérdés, hogy miért váratott ilyen sokáig magára ennek a nap mint nap szem előtt lévő felületnek az ilyen jellegű kihasználása. Ahogy Réz András érzékletesen kifejtette: "A klozet a végső intimitás helyszíne, az utolsó hely, ahol az ember még védettséget élvez". Épp ezért szerinte érdemes kis polcokkal, könyvekkel, képekkel berendezni a teljes összkomfort érdekében. Réz végül humorosan megjegyezte: "Szeretnék egy olyan szappanoperát, ahol felszabadultan szarnak. Igény lenne rá".
