A kiállítás első epizódja 1998-ra datálható, amelyet Kolta Magdolna és Munkácsy Gyula közösen rendezett a Magyar Fotográfiai Múzeumban. A második részt egy szomorú esemény, Kolta Magdolna korai, három évvel ezelőtti halála árnyékolja be - az ő emlékének ajánlott tárlat rendezői emellett új, bővített formában, angol és magyar nyelven adják ki Kolta Magdolna Képmutogatók - A fotográfiai látás kultúrtörténete című könyvét. A Reneszánsz Év Camera obscura rendezvénysorozatának részeként megrendezett többfunkciós kiállítás nem csupán "mindent a szemnek"-alapon működik: vannak ugyan vitrinbe zárt relikviák, de épp elég olyan csodálkoznivaló is akad, amibe egy gyermek kíváncsiságával belekukucskálhatunk, amit megpörgethetünk, kipróbálhatunk. A fotográfia és mozgókép feltalálásáig hosszú, kultúrtörténeti tanulási folyamat vezetett, ezalatt a kezdeti idegenkedéstől egészen a valóság kétdimenziós megörökítésének igényéig jutottunk. Kincses Károly fotómuzeológus hangsúlyozza: ebben a kultúrtörténeti folyamatban egyaránt szerepet játszottak a tudomány képviselői (elég csak az optika és a vizuális eszközök fejlődésére gondolnunk) illetve a populáris kultúra, hiszen a vásári mutatványosok, vizuális játékok és szabadidős szórakozásformák egyaránt mérföldkőnek számítanak e téren. A vásári mutatványosok szellemét idézi meg például az az 1890 körülről származó képmutogató-tábla is, amely 10 képben meséli el Gulyás Miska és Káposztás Sári históriáját. Az ehhez hasonló táblákat mesélő, éneklő előadások keretein belül "mutogatták", amit a kiállításon Kemény Henrik bábművész videóra rögzített, autentikus prezentációja is jól illusztrál. A vérfagyasztó történet egyébként meglepő módon nem csak lányszöktetést és szenvedélyes szerelmet, de hajmeresztő gyilkosságokat is tartalmaz. A vizuális szórakoztatás jegyében láthatjuk még Garami Richárd 3D-transzparens diavetítőjét is, amely négyrétegű diatárral meséli el a japán Csincsin punpun apóka történetét.
Zádor Tamás videomaszkja még azt is lehetővé teszi a modernkori ember számára, hogy két, a saját kezében fogott gömböt tegyen a szemgolyóivá. A csodás fényjátékok ellenére engem a kézzel készített, apró papírdíszletek - Csipkerózsikától Mátyás királyon át Piroskáig - és kukucskálódobozok vesznek le a lábamról. Szombathy Dániel kandikaládája olyan, akár egy élő fénykép: a kulisszaperspektíva elvén működő dobozban a különböző távolságokra elhelyezett képelemek - fák, lombok, babakocsit toló anyuka, sétálgató járókelők - különös mélységet adnak, amit a doboz oldalán beszűrődő fény csak fokoz. A mostanában is oly divatos 3D-képtáblák, amelyek a térbeliség illúzióját nyújtják a sima felületen, itt nem a legszokványosabb módon jelennek meg: egy pajzán gyufás-skatulyán félmeztelen nők pózolnak, jelezve: a vizualitás és fotográfia fejlődő kultúrája bizony minden területre beszivárgott. Játékok és kísérletek formájában a kiállításon saját látásunkat is tesztelhetjük, de ha még többre vágyunk, a Mai Manó Ház december 6-7-én, a Képmutogatók Hétvégén családi programokkal, múzeumpedagógiai foglalkozásokkal, filmvetítésekkel és koncertekkel várja az érdeklődőket.
