Mese-vers-kép

Addig pedig itt van a színes kavalkád. A tér minden irányban megtelik figurákkal és történetekkel, egy hosszú asztalon, üveg alatt, kétfelől nézhető-olvasható képköltemények, két falat egészen a plafonig megtöltő vásznak, vad színekben pompázó ember-ruhák; és a horgolt terepasztalon körbebaktató kisvasút mellett végre a néző is kivetkőzhet a felnőttségből. Kénytelen is, mert Rutkai Bori az összes általa művelt közegben teljes nyitottságot, feltétel nélküli bevonódást kínál. Nem csupán felnyit néhány régen bezárt kaput, de magától értetődően visz át egy olyan világba, ahol mindenki mesében mozog. A lakótelep, a központi fűtés és az emeletek között nyikorgó lift is mese lesz, a hormonok démonnak öltözve vegzálják a szerelmeseket, férfi és nő, állat és ház kitárulkozik, az erdő és az álom szürrealisztikus csápokkal hálózza be a figurákat. Hundertwasser provokáló színvilága és Henri Rousseau ösztön-dzsungele, Chagall repkedő zenészei Rutkai Borinál egymásra találnak, nem mint stílusidézetek és nem mint parafrázisok, hanem mint egy konzekvens világ valós elemei. Erős kontúrokkal veszi körbe a figurákat, széttöri a perspektívát, szövegekkel bontja meg a kompozíciót és végtelen humort, derűt, szabadon megélhető félelmeket és vágyakat visz a művekbe.

Ruhákat horgol tarka fonalmaradékokból, emberré vagy állattá, szörnnyé vagy paródiává formálja őket, szöveget is varr a terítőkre, hogy a fonal egyben képregénnyé is kanyarodhasson. Sosem hagyja szóvicc nélkül a témákat, poézissel telít minden felületet, egyszer gyerekversbe ültetett poént, máskor tömör, néhány szavas filozófiát eszkábál a mondatokból. Ahová nem visz föl betűt, ott is a kommunikáció a mű legerősebb szándéka: a nagy mellű, meredő nemiszervekkel büszkélkedő horgolt bábok is izgágán kiabálnak. A színesre festett sakktáblán körömlakk-üvegcsék állnak a bábuk helyén, hierarchia nélkül várják, hogy valamerre kiléphessenek a nekik szánt kockából. Hulladékból buherált, fantáziadús objekteket mutat, mindegyiknek személyisége, sorsa és szándéka van ebben a zajos, vidám térben. Újrahasznosítja a meséket, a tárgyakat és a matériákat, recycle-viccet csinál a felnőttségből, kidobál belőle mindent, ami merev, élettelen és lelket lehel abba, ami megmaradt. Nagy varázsló, nem könnyű szabadulni a totális élet Rutkai által átélt és közvetített igézetéből.