Életműve végigvezet bennünket a festészet nagy korszakain, a 40-es évek akadémista stílusában fogant életképei után palettája felfrissül, kivilágosodik, majd néhány, a kubizmushoz közelálló művét impresszionista fényfestés követi. Emellett azonban szívesen kirándul a nonfiguráció berkeibe is. Festészetének tárgya és módja alapvetően realista, képei a valóság felismerhető elemeiből építkeznek, de nem egyszerűen lemásolja a látványt, hanem újrateremti; nem lefesti, amit lát, hanem megfesti azt, amivé a látvány alakul benne. Koloritja vérbeli impresszionistára vall, aki többnyire a spektrum tiszta színeiből komponálja képeit. Stílusa kerüli a szélsőségeket, képein rend, nyugalom uralkodik. Ha igaz, hogy a művészet nélkülözhetetlen, akkor arról a fajta művészetről van szó, amelyet Mikus Gyula életműve tükröz a "hagyományos" szépségeszmény igézetében. Becehegyi tájképei a világ számos országában hirdetik a magyar táj, a Balaton ezernyi arcát, atmoszféráját. Közérthető, színpompás képeit igazán csak a 70-es évektől kezdték szakmai körökben is elismerni. 1997 végén Keszthely város képviselőtestülete döntést hozott az emlékkiállítás megvalósításáról, amelyet a Kossuth Lajos utca 10-ben, abban az épületben rendeztek meg, ahol a festő életének jelentős részét töltötte." ? Körmendi Erika
