Viccel, mint rendesen. Füles a fotós szakma legnagyobb kabarettistája, briliáns ötletei szárazon és vízen - azaz képben és szóban - mindig, mindenütt áradnak belőle. A hetvenes években reklámfotósként poént tudott csiholni a hazai termékek hosszú sorából, a tehéntúróból és a könyvpiacból, az ő plakátjai égették bele több nemzedék emlékezetébe, hogy a pocsék minőség egy jó viccel akár elviselhetővé is szépíthető, és hogy életünk fontos része az időben befizetett casco. Nagymami hálóingébe öltözve saját magát fényképezte a távirányítós televízió megjelenésekor, hogy az "élmény az ágyban" csakugyan életre szóló élmény legyen. Nem is a termék, hanem a plakát.
Közben azért végigfotózta Magyarországot, minden útját, kastélyát, templomát és hídját ismeri, kötetbe szedte műemléki hídjainkat, Radnóti születésének 100. évfordulóját úgy ünnepelte meg, hogy fotóval illusztrálta a költő száz versét. Portrésorozatot készített a 60-as, 70-es, 80-as évek ismert hazai fotóművészeiről és a szakma rejtőzködő mestereiről, személyes emlékekkel, néhány sírnivalóan kacagtató sorral mentette alakjukat a mába.
A kiállítás korszakokra és témákra bontva egy-egy teremnyit vagy falnyit szentel a sorozatoknak, villanásokat mutat fel egy kivételes tehetségű és még annál is kivételesebb emberségű fotóművész pályájából. Bebizonyítja a lehetetlent: hogy egy művész, aki beleszületett a háborúba, felnőtt a diktatúrában és végigélte a rendszerváltást, nem csinált mást, mint szeretettel, humorral és élvezettel bámulta a világot. Gyerek tudott maradni, akinek egy szék a kultúra teljes történetét képes megjeleníteni, Andersentől Röntgenig és Tupoljevtől Walt Disney-ig - erre a sorozatra jobb, ha a néző előre felkészül, nehogy ott, a kiállítóteremben fakadjon modortalanul hahotára -; és aki összemixelte Andy Warhol leveskonzervjét Breughel paraszti lakomájával, Chagallt Giorgionéval, hogy két-két festmény elemeiből létrehozza a Füles-féle, végtelenül bájos paradoxonját. Tökéletes fotós, szinte nincs is szüksége az objektívre. Csak összepasszítja a világ elemeit, mint valami modern bohóc-mágus, és megszületik belőle a csoda, az élet nagy poénja, mondjuk úgy: a valóság.
