Mítosz és geometria a Braun gyűjteményben

Hogy ki volt Kálmán Imre (fotó lent)? A leghíresebb magyar operett szerző. Világhírű alkotásait, mint a csárdáskirálynőt, a Marica grófnőt, vagy a Bajadért mindenki ismeri.
Születésének 105. évfordulóján, 1987. Október 27-én nyitották meg a róla elnevezett múzeumot. Ha még nem jártunk itt, érdemes ezt az állandó kiállítást is megtekinteni. Korabeli plakátok, szobabelsők, izgalmas kéziratok idézik meg a magyar operett felvirágzásának mozgalmas időszakát. A századelő életre kel, és otthon érzi magát a falak között, mely egyébként Kálmán Imre otthona volt.

Schéner Mihály: Konstruktív betyárok

Ám ami számunkra aktuális, az az emeleten rendezett kiállítás. A tárlat a Mítosz és geometria a Braun gyűjteményben címet viseli, és a következőkben azt próbálom megfejteni, miért. A második kitétel az egyszerűbb: Braun helyi műgyűjtő, aki a kortárs képzőművészetre specializálódott.

Gyűjteménye elsősorban a '70-es évek utáni művekre fókuszál, de jó néhány huszadik századi klasszikus ( pl. Rudnay Gyula, Scheiber Hugó, Gáborjáni Szabó Kálmán is helyet kapott benne.
Főképp a középnemzedék alkotóinak (pl. Pauer gyula, Frey Krisztián, Szemadám György) a jelenléte dominál, de helyet kaptak a legfiatalabbak (pl. Pálfi Balázs) is.
Jó érzékű, arányos válogatás ez, melyből kitetszik: a gyűjtemény még sokkal több meglepetést is tartogat, csak azok esetleg nem illenek a mostani koncepcióba. És itt jutunk a szétszedett mondat első feléhez, a mítoszhoz és geometriához.

#8220;Mintha ez a cím első olvasásra súlyos ellentmondást tartalmazna. Művészeti ismereteink fölidézése azt sugallja, hogy a geometrizmus a festészetben akkortájt bukkant fel, amikor a művészek a transzcendens, a misztikus, sőt egyáltalán az irodalmias gondolatokat száműzni akarták képeik felületéről; azoktól végleg meg akartak szabadulni.
A XX. század eleje jut eszünkbe, a kubista művészet szintetikus korszaka, ami logikailag vezetett el a geometrikus absztrakcióhoz. Ám ha kicsikét mélyebbre ásunk művészeti műveltségünkben, rögtön tudatosodik, hogy a geometrizmus mindig is jelen volt a művészetek történetében, és része volt a képi megjelenésben, az őskortól kezdve. Azoknak a geometrikus jeleknek, amelyeket az altamirai barlang belső kamrájában, jóval a bölények mögött pirossal festettek fel, éppúgy misztikus tartalmuk volt, mint Lascaux lovai körül a négyzeteknek, pontoknak és más geometriai jeleknek, legfeljebb pontos értelmüket nem ismerjük." - írja a kiállításhoz megjelent katalagus előszavában Dr. Pogány Gábor. És a képeket végignézve rá kell jönnünk: igaza van.

Nem lehet végigvenni, hányféle mítosz létezik. A most kiállított képek elsősorban a keresztény és a zsidó mítoszra építenek, de más szempontok is teret kapnak, elég csak az első termet kitöltő Schéner Mihály festményekre utalnom.
Schéner tíz, egymástól teljesen különböző képpel képviselteti magát. Mítosz és geometria kettősségére legszebb példa a Subás betyárok és a Konstruktív betyárok című műve. A tárlat meglepetése a legfiatalabb alkotó, Pálfi Balázs, három olajfestménye. A Zsinagóga, a Zsidók és az Erzsébet híd budai hídfője valódi remekművek.
De szépen érvényesül a vezérelv a terem, sőt a múzeum legértéksebb képén, Scheiber Hugó Öreg zsidó (kép) című munkáján is. Rajtuk kívül olyan európai rangú alkotók, mint Konok Tamás, Fehér László is jelen vannak egy-egy alkotással.

A tárlat október 27 -ig tekinthető meg Siófokon, a Kálmán Imre sétány 5-ben.

Külön köszönet a múzeum igazgatójának, Matyinkó Sebestyén Józsefnek a vezetésért és a katalógusokért.