Csontos János és Csontos Györgyi sorozata 2005-ben kezdődött. Végigjártak egy tucat építészt, aki ma a szakma legjavát jelenti, és rövid, alig harminc perces filmeket készítettek róluk, a házaikról, a rajzaikról, építészeti hitvallásukról. Aztán hat ízben összehívtak egy teremnyi közönséget, alkalmanként két-két filmbeli építészt és egy moderátort, levetítették a róluk készített filmeket, majd beszélgetésben vitték tovább az ott látottakat. A könyv ezeket a beszélgetéseket rögzíti, a borító tokjában pedig ott van a filmeket tartalmazó lemez. A könyvoldalak alján filmszerű csíkban futnak a beszélgetésről és a házakról, vázlatrajzokról készült fotók.
Akit érdekel az építészet, az a házakat nézi. De aki tudni szeretné, mi formál meg egy teret, mi ad keretet egy családnak, egy közösségnek, egy tevékenységnek, hogyan lesz a puszta helyből tartalommal telített épület, amely tovább alakítja a környezetét, annak izgalmas anyagot jelent ez a könyv. Mert a film utáni beszélgetésen, barátok között, olyanok is elhangzottak, amit kamera előtt soha nem mondana ki a kérdezett. Például, hogy mit tanul Balázs Mihály a tanítványaitól, mit ér Karácsony Tamásnál a firkálás a leendő házhoz képest, meddig és mit lehet téglából építeni és hogyan látta Nagy Tamás Amerikából hazatérve, hogy jó-e Magyarországnak a toronyház.
Vonzódások és ellentétek, néha indulatok is megfogalmazódnak itt, miközben a beszélgetők gondolatban végigjárják az utolsó 30-40 év fontosabb hazai épületeit és mestereit, egymás házait, a magukét, az életük eseményeit, lazán, kötetlenül, ahogy éppen jön. Az alig szerkesztett szövegek hűen hozzák a pillanat hangulatát, a beszélgetés szövetét, annak ellenére, hogy a dialógusokba gyakran beúszik egy-egy jól megfogalmazott példamondat a filmből, mint valami emelkedett idézetgyűjtemény részlete. De ezek sem zavarják meg a közvetlenséget, inkább úgy működnek, mint vágókép a filmben, árnyalják az alaptémát. A filmszerűséget hangsúlyozza az oldalak alján futó keskeny képsor is, kár, hogy a fekete-fehér fotókon nehéz kivenni a házak részleteit, inkább csak sejtjük, mi lehet ott. A könyv arányai, a hosszú, keskeny forma csak az egyes beszélgetéseket elválasztó, egész oldalas fotókat hagyja érvényesülni.
A téma háromszoros körüljárása, ez a műfaji megsokszorozódás azonban bőven kárpótol a képekért. Az építészet teljessége így a gondolat születéséről az elkészült házig megjelenik, és az egész folyamat követhető, érthető, sőt átélhető lesz a laikus néző-olvasó számára is.
