Gombosi György (1904-1945) a huszadik századi művészettörténet-írás egyik legjelentősebb személyisége. Kutatási területe elsősorban a középkori és reneszánsz itáliai művészet volt. Eredményeit több cikkben, tanulmányban és monográfiában (Spinello Aretino, 1926; Palma Vecchio, 1937; Moretto da Brescia, 1943; Rubens, kézirat) foglalta össze. A kortárs magyar művészetről szóló írásai közül kiemelkedik Beck Ö. Fülöp munkásságáról megjelentetett könyve (1938), valamint az "Új magyar rajzművészet" című, összefoglaló kötete (1945), amelyben a műfaj elméleti kérdéseivel is foglalkozott, bemutatta és értékelte a XX. század első felének magyar rajzművészeti törekvéseit. Gombosi kortársaihoz (Bedő Rudolf, Radnai Béla, Szegi Pál, Frankl Sándor) hasonlóan nem csupán méltatója, hanem gyűjtője is volt a rajzoknak és vázlatoknak. Az egykor közel 200 lapot számláló gyűjteményében Rippl-Rónai József tanulmányaitól Vajda Lajos önálló kompozíciójáig számos művész munkái szerepeltek, melyek baráti ajándékozás, gyűjtői csere vagy vásárlás útján kerültek a kollekcióba. A kiállítás helyszíne: Budavári Palota, C épület, III. emeleti kamaraterem A kiállítás megtekinthető: 2004. november 11. - 2005. március 31. Kép: Vajda Lajos - Házak, 1936 (magántulajdon)
