Fontos tárlat ez a Kieselbach Galéria történetében, mert Molnár Sándor művészetének bemutatásával a kortárs magyar festészet egy olyan fejezete tárul a közönség elé, amely még nincs a helyén értékelve, pedig világszínvonalú. Jelentőségét az is jelzi, hogy a kiállítást Petrányi Zsolt, a Műcsarnok főigazgatója nyitotta meg. Természetesen, mint minden eddigi Kieselbach kiállítás és könyv esetében, itt is szerepet játszanak szubjektív szempontok.
Kieselbach Tamás 1981-ben a Műcsarnoki tárlaton találkozott Molnár Sándor művészetével, és ez a találkozás olyan erejű volt számára, hogy azóta folyamatos műterem látogatásokkal kíséri figyelemmel a festő munkáit, és 1998-ban ki is állított már egy válogatást a művész képeiből a Budapest Art Expo keretében, a Műcsarnok félköríves apszisában.
Molnár Sándor művészeti célja a tisztán szellemi jellegű festészet megalkotása. A Képzőművészeti Főiskola tanári állását is elhagyta, hogy maga számára hiteles művész legyen, aki életáldozatot hoz művészetéért. Az alkotó szerint a művész dolga a létezés egységének kimondása.
Első szellemi mestere Hamvas Béla volt. "Az emberi élet leglényegesebb pillanata, a mesterrel való találkozás. Gyerekkoromtól gondoltam rá, egy öregemberre, aki a létezés titkába beavat. Pontos képem volt róla. Kerestem. Huszonöt éves koromban találkoztam vele, harminckét éves voltam, amikor meghalt."
A kiállítás helye: Kieselbach Galéria, 1055. Budapest, Szent István krt. 5.
A kiállítás látható: 2007. február 16.- február 23.
A képet elforgattuk 90 fokkal!
