MOME-mustra

 

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem az ország egyik sokak által áhított felsőoktatási intézménye: többek közt itt képzik Magyarország eljövendő formatervezőit, vizuálisművészeit, designereit, nem beszélve azokról a művészeti ágakról, amelyeknek igen gazdag bemutatásával találkozhatott a november 20-i nyílt nap látogatója.

 

Az intézmény egy valóságos monumentális méhkassá változott erre az időre, ahogy a rengeteg érdeklődő fiatal ellepte az egyetem épületének tereit. Az egyik üvegtervezés-szakon végzett szervező elárulja: beszélgetésünk pillanatáig a regisztráció alapján közel 1500 érdeklődőt számoltak össze. Elmondása szerint a vizuális kommunikáció tűnik a legnépszerűbbnek, de a textil szak iránt is sokan érdeklődnek.

 

A fémművesség szak kiállításán találkozhatunk egészen sajátos formájú kulcstartóval, dombornyomott, arany dobókockával, amelyen pöttyök helyett számok szerepelnek, a színek, formák és anyagok igen gazdag variációkban tárulnak a látogató elé. A nyíltnap fókuszában a bolognai rendszeren belül jövőre induló mesterképzés áll. A már három éve működő BA alapképzéshez így most az MA (mesterképzés) is csatlakozott, ami már csak amiatt is nagyon pozitív változás, mivel a már valamilyen hasonló területen szerzett diplomával jelentkezők is bebocsáttatást nyerhetnek az intézménybe.

 

 

Az egyetem könyvtára mellett elhaladva egy, a padlón meghitten összebújó párra leszünk figyelmesek. Mint kiderül: reményeik szerint jövőre alkalmazott grafika-, illetve képgrafika szakon bizonyíthatják, mire képesek. Az egyetem folyosóin még délután is nyüzsögnek az emberek: tanárok, hallgatók, érdeklődők keverednek a forgatagban.

 

A fémműves műhelyben Ádám Krisztián művésztanár fogad minket, aki szerint már csak azért is örvendetes a  nyílt nap, mert ráébreszti a diákokat, hogy az itteni tanárok is "emberből vannak", nem holmi vérszomjas szörnyként kell őket elképzelni. Kiemeli: a szakközépiskolák, szakmunkásképzők nem feltétlenül adják át a diákoknak azt a fajta alkotói látásmódot, amely elengedhetetlen egy kreatív művész munkájához. "Sok emberben takarítani kell az első évben" - mondja.

 

A műhelyben közben nagy munka folyik, ékszerek készülnek, miközben a másik teremben éppen egy konzultációnak lehetünk tanúi. Kifelé sétálva ismét az az érzése támad az embernek: ezt is ki kellett volna próbálni. Vagy kellene - hiszen sosem késő!