A kádári diktatúra szigorúan megszabta a hivatásos fotográfusok munkájának tematikus kereteit. "Így például - néhány protokollfotót leszámítva - e korszakból sincs MTI-s fotográfia az időszak meghatározó politikai tényéről, a megszálló Vörös Hadsereg magyarországi jelenlétéről vagy a karhatalomnak a forradalom leverését követő atrocitásairól, a mindent elérő megtorlásról" - fogalmaz a Magyar Távirati Iroda (MTI) Kor-képek című sorozata legújabb darabjának előszavában Vince Mátyás főszerkesztő, az MTI Zrt. elnöke. Annak ellenére, hogy a Rákosi-korszakhoz képest itt több a mindennapokat bemutató fénykép, erősen érzékelhető a hatalom valóságretusálásra való törekvése. A karhatalmistákról készült fotók többnyire felhőtlenséget - ám ezzel együtt természetesen hatalmat is - sugallnak: 1957 februárjában karhatalmista járőr mosolygó, cigarettázó férfiakat igazoltat, egy másik képen a honvéd karhatalom éjszakai őrjáratának egy szembejövő járókelő emeli meg kalapját. A látszólagos gondtalanság a bírósági fotókon csap át az emberi sorstragédiák valóságos dokumentálásába. A halálraítélt Tóth Ilona orvostanhallgató és Obersovszky Gyula újságíró (az ő büntetését életfogytiglanra változtatták), vagy a kötél általi halálra ítélt Angyal István, az 1956-os forradalom Tűzoltó utcai felkelőcsoportjának vezetője, illetve Nagy Imre miniszterelnök, amint épp halálos ítéletét hallgatja - megdöbbentő kontrasztot alkotnak a majálisok és juniálisok idilli tömegjeleneteivel, egy-egy pártkongresszus, vagy az ölelkező Kádár-Hruscsov kettős színpadiasságával.
Valószínűleg közvetlen utasítás volt, hogy 1957-58-tól a hatvanas évek elejéig hetente készüljenek bírósági felvételek a nép elrettentésére. "Azt viszont alighanem a kollégák maguk érezték meg, hogy a politikai eseményekről szóló tudósításokat át kell hangolni. Csak semmi közvetlenkedés. Az épp aktuális pártkongresszusi tudósításnak például pontos rituáléja volt: a terem nagytotálban, majd az elnökség, azután közeli: figyelő vezető politikusok, lehetőleg pap és tábornok is legyen a képen. S Kádár elvtárs a szünetben az értelmiséggel, lehetőleg a népi szárny képviselőivel kávézik" - fejti ki Féner Tamás, a kötet szerkesztője bevezetőjében.
