A múzeumok műtárgyainak túlnyomó részét raktárban őrzik, s a látogatók csak nagy ritkán gyönyörködhetnek bennük tárlatokon. Így van ez a Magyar Nemzeti Múzeum - Magyarország legnagyobb múzeuma és egyben legelső közgyűjteménye - esetében is. 2005-ben azzal a céllal, hogy a közönség előtt nagyrészt rejtve levő műtárgyakat is bemutassák, új kiállítás-sorozatot indítottak "Rejtett ritkaságaink" címmel: ezeken a tárlatokon a raktárakban őrzött műkincsekből válogatnak. A sorozat első "darabja" a plakátgyűjtemény egy részét, a századfordulós reklámplakátokat mutatja be. 2006. március 31-től - Musica instrumentalis címmel - a múzeum hangszergyűjteménye mutatkozik be. A múzeum (muszeion) a múzsák hajléka, a művészetek és tudományok otthona, így a zenének, a legősibb és legtökéletesebb művészetnek, s ezért a zeneszerszámoknak is tárháza. József nádor fáradozásai eredményeképp az első zenei instrumentum 1836 körül került be a múzeumba: egy virginál, ami a hagyomány és a későbbi kutatások szerint valaha Brandenburgi Katalinnak, Bethlen Gábor fejedelem hitvesének tulajdona volt. A fejedelmi hangszert azóta sok másik követte, s ma a múzeum Hangszertára felbecsülhetetlen értékű ritkaságokat őriz. Ebbe a Magyarországon egyedülálló gyűjteménybe tekinthetnek be a látogatók a kiállításon. A múzeum Pulszky-termébe a legérdekesebb, legépebben ránk maradt, szemet gyönyörködtető darabokat válogatták össze: XVII-XVIII. századi itáliai és német mesterek remekeit, a magyar hangszergyártás kiemelkedő alkotásait, és olyan "furcsaságokat", amelyekkel még a hangszerekkel foglalkozó szakemberek is ritkán találkozhatnak. Olyan - nagy érdeklődést keltő - történeti hangszerek, mint a Liszt Ferenc által a múzeumnak adományozott Beethoven-ereklye Broadwood-zongora, vagy a legsikeresebb magyar hangszerkészítő, Schunda Vencel József első pedálcimbalma mellett olyan csemegék, mint Lotz Kornélia gitárja, amelyet atyja, Lotz Károly díszített festményekkel, Nemessányi Sámuel, a legtehetségesebb magyar hegedűkészítő mester 1865-ben épített brácsája, s ma már olyan feledésbe merült konstrukciók, mint például egy orphika, vagy egy ophikleid, tromba marina (magyarul apácahegedű), szerpent. A kiállítás időszakában kísérő rendezvényként koncerteket, hangszerismertetéseket, beszélgetéseket hangszerkészítőkkel, restaurátorokkal szerveznek. A vak látogatókra gondolva Braille-írásos feliratokat, megtapogatható modelleket is készítenek, s a kiállított hangszerek hangját is bemutatják. Rendező: Dr. Radnóti Klára Megnyitó: 2006. március 31. 12 óra A vendégeket köszönti dr. Pintér János főigazgató-helyettes. A kiállítást megnyitja dr. Batta András, a Liszt Ferenc Zeneművészeti egyetem rektora. A kiállítás megtekinthető: 2006. március 31. - július 09.
További cikkek ebben a rovatban
