 |
| Alvó emberi együttérzés |
Thury Levente azokban a '60-as években lépett színre, amikor a kerámia mint alkotói alapanyag lerántotta magáról a díszítő funkciót, és egyre izgalmasabb művészeti alkotásokat ösztönzött. Már első műveinél is a játékosság, a szabálytalanság dominált, félrehajítva a kisplasztikákra odáig jellemző dísz jelzőt. Munkásságát végigkísérte a szabad anyagalakítás, a misztikumhoz való vonzódás.
A Gólem-mítosz több mint húsz évig meghatározóan gazdag forrása volt munkásságának. A Gólem lehet alaktalan test, vagy test lélek nélkül - de mint ilyen, azt a művet jelenti, amelyet alkotója nem lehelt életre. A középkori zsidó misztikában az életre keltett óriási agyag szobor a Gólem. Thury Levente családja felmenői között tartja számon azt a prágai Löw rabbit, aki elkészítette híres Gólemét; de emellett a művész meditatív alkata, filozofikus érdeklődése is végig ösztönzői voltak misztikus témájának.
A kezdeti apró Gólemek sokasága a magányról számol be, a széttöredezett emberi testrészek a pórul járt óriás darabjaiként értelmezhetőek. A '90-es években inkább szétesettebbek, torzószerűek az ábrázolások, ezáltal rögtön átélhetővé téve a konfliktus első síkját. A Gólem-kerámiák többnyire szürkék, színtelenek - az egyhangúság, a kiürültség érzetét sugározzák.
