A helyszín kiválasztásával a szervezők telibe találták a város fogékonyságát. Az egylégterű volt ipari csarnok atmoszférája, az ideiglenes válaszfalak, a lecsupaszított betonfelületek nem emelik az elit szférájába a kortárs művészetet, nem tántorítják el a véletlenül betévedőt sem, inkább harsány látványelemekkel próbálják megragadni a figyelmet. Minden gesztus azt sugallja, hogy a művészet mindenkié. És noha van olyan műtárgy ? Keith Haring fehérarannyal bevont bronz szárnyasoltára ?, amelynek ára egymillió euró, az Art Market négy napja nem a felső tízezernek és nem is a VIP-vendégeknek szól. Múzeumpedagógiai foglalkozások, kerekasztal-beszélgetések, tárlatvezetések és szakmai találkozók sokasága zajlik itt, és szerte a városban.
|
|
| Bogdán János Amigó munkája |
Úgy tűnik, a kortárs képzőművészet hazai intézményei tanultak a recesszió következményeiből és megtalálták azt a közös érdeket, amely összeköt művészt és közönséget, hazai és külföldi galériást. Ötven kiállítói standon lehet válogatni kortárs művek között, a már elhunyt Csernus Tibortól az élő klasszikusokon, Bak Imrén és Nádler Istvánon át egészen a hazai pályakezdőkig bemutatkozik a mezőny. Néhány szobrot és installációt leszámítva, túlnyomó többségükben festmények, grafikák és ? jelentős számban ? művészi fotográfiák szerepelnek a kínálatban, a hagyományos értelemben vett plasztika alig tűnik fel, a designt csupán egyetlen kiállító képviseli a földszint egyik eldugott csücskében. De így legalább őszinte hangon zajlik az esemény: nyíltan felvállalja, hogy mindenekelőtt a műtárgy-vásárlókat szólítja meg, de nyílt keretek között, bárki számára feltérképezhető módon.
Nem csoda, hogy már az első napon folyamatosan áramlik a közönség. Elbámészkodnak a galériák felhozatalán, barátkoznak a kortárs művészet fogalmával, megtisztelve érzik magukat, hogy minden érdeklődőt régen látott vendégként kezelnek a kiállítók. Talán ez az alkalom, amikor egy laikus a legközelebb kerülhet saját kora képzőművészetéhez, amikor magyarázatot kaphat mindama kérdésére, amit múzeumi közegben soha nem mert ? vagy nem volt kinek ? föltenni. Ebben a stílus- és műfajkeveredésben bőven talál magának meglepetést, fölfedezni- és szeretnivalót. A galériák standjain gyakran csak egy-egy kép vagy sorozat alapján szólítja meg az érzékenységét Csiszér Zsuzsi akvarelljének finom lélekrezdülése vagy az ukrán művészet fenegyereke, Oleg Kulin pszichedelikus látomás-sorozata ember és természet közös gyökereiről, Baranyai Levente olajfestékkel vastagon felvitt város-víziója, Verebics Ágnes eltorzított test-képei, Kolarevics Rita vákuummal formált emlék-lenyomatai, Füzesi Heierle Zsuzsa kerámiából komponált sejt-metaforái.
Az Art Market két súlypontja a fotóművészetre, illetve a cigány képzőművészek műveire került. Szenzációs fotográfiákat hoznak a budapesti galériák is, nem beszélve a ljubjlanai Photon Art Gallery anyagáról, Robert Kusterle, Anton Živkovič és a többi fotóművész képeinek döbbenetes atmoszférájáról.
A hírek szerint idén elmarad a hosszú évek óta megrendezett, a Budapest Art Expót folytató Art Fair. A mostani esemény nem pótolja ugyan a párizsi és pétervári galériák felvonulását a Műcsarnok termeiben, de életképes alternatívát mutat: valóban központi szerepet a régió kortárs művészetében, valóban közönségbarát eszközökkel.
