Az elmúlt évek során volt szerencsém különböző kontinenseken egymástól igen eltérő kultúrák mechanizmusába betekinteni, és több érdekes jelenségre lettem figyelmes. Az utazásaim során megismert kultúrák - a technikai vívmányoknak köszönhetően - ma már ezer szállal, több rétegben vannak összekapcsolva, így azt gondolhatnánk, hogy egyre inkább kezdenek hasonlítani egymáshoz. Ez mégsem így igaz, valójában csak az uniformizálódó tömegkultúra szintjén jellemző, amit tekinthetünk kulturális környezetszennyezésnek. A mélyebb rétegekben, a kultúrában, a vallásban a globalizáció hatásai nem érvényesülnek. A valódi - az élet természetéből fakadó - párhuzamok mégis ezen a szinten fedezhetők fel. Ezen párhuzamok vizsgálata volt a legizgalmasabb a számomra. A másik kérdés, ami foglalkoztatott, az az épített környezet, hiszen az emberek életük legnagyobb részét mesterséges közegben, épített környezetükben élik, egyre nagyobb területet szakítva ki a természetből. Épített környezetünk, házaink tulajdonképpen kultúránk, ideológiáink, utópiáink és a természethez való viszonyunk tükrei. Míg a házak általában az életről, a jelenről szólnak, addig a temetők, ezek a szintén épített, szakrális terek a halálról, a múltról beszélnek és a transzcendenshez való viszonyunkról tanúskodnak. Épp ezért érdekes volt megfigyelni az ebben jelentkező hasonlóságokat és különbözőségeket. - Erőss István A kiállítás helyszíne: Kastély Galéria, Tündérkert, Kapolcs
