A tárgyak azon múzeumi dolgozók tettein keresztül válnak jelenünk tanúivá, akik a gyűjtemény új darabjainak beszerzéséért felelnek. Még ha az átalakulás, mely során az átlagos tárgyból műtárgy lesz, annak külsején nem is jelentkezik, általa az mégis más létállapotba kerül. Kizárni valamit, leírni, klasszifikálni nem mechanikus folyamat. Éppen ellenkezőleg, rendkívüli érzékenység szükséges annak eldöntéséhez, hogy mi lesz képes majd a jövőben beszélni a máról. A műtárgyakat egy performatív előadás keretében két múzeumi dolgozó szólaltatja meg.
Frazon Zsófia a budapesti Néprajzi Múzeum etnográfusa. A MADOK kutatóprogram szervezője, melynek célja a kortárs társadalmat és kultúrát vizsgáló, országos, múzeumok közötti együttműködés létrehozása és működtetése. Frazon főbb kutatási területe a kortárs konzumkultúra, a tárgyak szerepe a személyes életvitelben, a városi kultúra és szubkultúrák, valamint a modern és posztmodern mindennapi élet és azok reprezentációja. Számtalan kiállítást rendezett a Néprajzi Múzeumban és azon kívül, Múzeum és kiállítás ? Az újrarajzolás terei címmel nemrégiben könyve jelent meg.
Perényi Roland társadalomtörténész, muzeológus. Az ELTE történelem?német szakán tanult. 2010-ben társadalomtörténetből szerezte meg doktori fokozatát. Főleg a századvégi Budapest társadalomtörténetével foglalkozik. 2003 óta a Budapesti Történeti Múzeumban dolgozik, 2010 óta a Kiscelli Múzeum igazgatóhelyettese, valamint a Térkép-, kézirat-, és nyomtatványtár kurátora.
Pavel Sterec, a Jindřich Chalupecký díj egyik nyertese főként a legapróbb részletekig kidolgozott és a különféle ingerekre válaszoló összetett installációkat készít.
A performatív előadás a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület és a Visegrad Fund együttműködésében megvalósuló csereprogram keretében jött létre.
