Kiállító művészek: Anna Margit, Ámos Imre, Bánáti Sverák József, Bánovszky Miklós, Barcsay Jenő, Boromisza Tibor, Czimra Gyula, Czóbel Béla, Deli Antal, Diener Dénes Rudolf, Gadányi Jenő, Gráber Margit, Heintz Henrik, Ilosvai Varga István, Jeges Ernő, Kántor Andor, Kelemen Emil, Kmetty János, Korniss Dezső, Mattioni Eszter, Miháltz Pál, Onódi Béla, Paizs Goebel Jenő, Perlrott Csaba Vilmos, Pirk János, Rozgonyi László, Vajda Lajos, Vajda Júlia és Vörös Géza A Szentendrei Képtárban megrendezésre kerülő kiállítás a Szentendréhez kötődő - a városban több-kevesebb ideig alkotó vagy életművét itt létrehozó - művészek önarcképeit, művészportréit és kettős portréit mutatja be. Az önarckép és a portré rendkívül népszerű önfeltáró és lélekelemző műfaj a festőművészek körében, és a kiállításokat látogató közönség is szívesen ismerkedik meg a művészek képmásaival. Ez a szentendrei festészetben rendkívüli változatosságot képviselő műfaj tematikailag rendszerezett kiállítás formájában most először kerül a közönség elé. A festményeket és grafikákat bemutató kiállítás közel száz műalkotása köz- és magángyűjtemények anyagából ad reprezentatív válogatást. A szerepjátszó önarckép, melyen a jellegzetes attribútumokkal megjelenő alkotó valamilyen szimbolikus szerepkörrel azonosul, az egyik legerőteljesebb hagyományokkal rendelkező képtípus e tárgykörben. Emellett a szentendrei festőművészek kedvelt kompozíciós megoldása a művész kapcsolatait reprezentáló kettősportré is. Az úgynevezett barátságképek mellett, melyeken az alkotó művészbarátjával együtt szerepel, a festő és a múzsa képtípusának jellegzetes variánsa az alkotót élettársával, feleségével együtt megjelenítő kompozíció. A "kettesben" vagy a "ketten" -szituációt bővítik csoporttá azok a festmények, ahol a művész egy nagyobb festőtársaság körében látható. A festő és modell képtípusa bizonyos szempontból a kettősportré sajátos változatának is tekinthető. A műtermi szituációban vagy természeti környezetben a festői munka attribútumaival - ecsettel, palettával, festőállvánnyal - együtt a modell társaságában ábrázolt művész - mint valamiféle ars poeticaként értelmezhető képtípus. Az önarckép elkészülésének a munkaeszközökön kívüli legfontosabb tárgyi eszköze a tükör, aminek segítségével a művész szembesülhet önmagával. A kiállításon bemutatott alkotások között rendkívül érdekes kompozíciós változatot képviselnek azok a művek, amelyeken a művész nyomatékot adva az önreflexiónak, a tükörben tükröződő önarcképét festi meg. Ehhez kapcsolódóan külön figyelmet érdemelnek azok a művek, melyeken az önarckép kész műalkotásként, azaz festményként vagy szoborként egy csendélet vagy enteriőr keretében kerül bemutatásra, vagy az önarckép hátterében szerepel valamilyen más műalkotás. A művészt ablak előtt ábrázoló enteriőrkép a külső és belső világ konfrontációjában a szimbolikusan is értelmezhető határhelyzet megjelenítésére ad lehetőséget. A kiállítás legváltozatosabb kompozíciói a szimbolikus önarcképek, melyeknek tematikája rendkívül gazdag a szentendrei művészet körében. A festői attribútumok jelképiségétől a keresztény ikonográfiai motívumokon át a maszkkal vagy egyenesen maszkként szereplő önarcképekig ível e művek sorozata. A szimbolikus önarcképek legsajátosabb típusai azok az alkotások, melyeken az önarcképeket kísérő angyali társak, álombeli lények a földi és a transzcendentális szféra kapcsolatára utalva a művész számára megnyíló, evilági és túlvilági relációkba engednek betekintést. - Schenk Lea A kiállítást megnyitja: DR. KESERŰ KATALIN művészettörténész, az Ernst Múzeum igazgatója A kiállítás megtekinthető: 2005. június 25. - október 02. Nyitva tartás: hétfő kivételével naponta 10-től 18 óráig június, július és augusztus hónapokban, péntek, szombat, vasárnap hosszabbított nyitva tartással 20 óráig! A kiállítás helyszíne: Szentendrei Képtár - 2000 Szentendre, Fő tér 2-5.
