 |
| Renoir: A Szajna partjánál |
(MTI) - Az Impresszionizmus - Hogy került a fény a vászonra? című nagyszabású tárlat 125 festményen és másik 56 műtárgyon magyarázatokkal, illusztrációkkal mutatja be az impresszionista látásmód és ecsetkezelés titkait, emellett megismerteti a látogatót az irányzat kedvelt motívumaival is, és beavatja egy-egy kép keletkezésének körülményeibe.
Mi az az impresszió? Mikor van egy kép készen? A szabadban vagy négy fal között készült? Milyen volt a kép eredetileg? - ilyen és hasonló kérdésekre kaphatunk választ, miközben végigkalauzolják a nézőt az impresszionisták előfutárainak tekintett barbizoni iskolától a pointillistákon át a fauvisták munkásságáig. Hogy kész van-e a festmény, annak eldöntését gyakran nem csak a művész érezte a saját feladatának. Mint a kutatások fényt derítettek rá, néha az impresszionistákat nem értő műkereskedők utólagos változtatásokat hajtottak végre egy-egy képen, hogy "javítsanak" rajta.
Nem az impresszionisták találták fel ugyan a szabadban való festést, de ők tudatosan művészi program szintjére emelték azt. A szabadban festeni azonban nem könnyű, az időjárási viszonyok mellett a nem megfelelő felszerelés is akadályozhatja a művészt. Claude Monet-t és társait a kitartás mellett a korabeli technikai újítások is hozzásegítették ahhoz, hogy a szabad ég alatt alkossanak. A technikai vívmányok hozzájárultak ahhoz is, hogy új festészeti eljárásokat kísérletezzenek ki. Híres mesterműveik egy része nem jöhetett volna létre újfajta ecsetek, mesterségesen előállított színek és mindenekelőtt tubusos festékek nélkül.
 |
| Cézanne: Csendélet |
Az, hogy az impresszionisták előnyben részesítették a természetben festést, nem jelentett lemondást a műtermi munkáról vagy a kompozíció tudatos előkészítéséről. A kiállításon infravörös és röntgenfelvételek mutatják be a vázlaton vagy a félkész festményen végrehajtott változtatásokat. Láthatók olyan tárgyi eszközök is, mint például az a négyzetes keretre feszített háló, amelyet Vincent van Gogh használt a perspektivikus rövidülés szabályainak tanulmányozásához.
A Gustave Courbet, Claude Monet, Édouard Manet, Paul Cézanne, Paul Signac, Vincent van Gogh és más mesterek munkásságát megjelenítő képek nagy részét a kölni Wallraf-Richartz-Museum kölcsönözte a tárlathoz, de láthatók festmények az amszterdami Van Gogh Múzeum, a madridi Thyssen-Bornemisza Múzeum, a budapesti Szépművészeti Múzeum, több magángyűjtő és természetesen az Albertina saját gyűjteményéből is.
A tárlat január 10-ig látogatható.
