 |
A naplózás ebben a sorozatban tér és idő különleges metszete, összegzi a tapasztalatokat, önvizsgálatra ad lehetőséget, tárggyá formálja a hangulatok, érzések, tennivalók és események kusza szövevényét. Szilágyi ezekbe a kisméretű plasztikákba dolgozza bele az időjárást és a hangulatokat, a külvilág híreit és a lélek mozzanatait. Családi események és politika, önreflexió és kötelező tennivalók, szakmai és hagyományos asszonyi foglalatosságok kereszteződnek bennük. Újévtől szilveszterig haladva, a komorabb, sötét napoktól a nyár derűjéig, majd onnan az ősz réz színein át a tél egyenletessé váló, fehéres, szürkés sávjáig, a megélt idő szakaszokra bontott, végtelen szalagját látjuk.
 |
A plasztikus naplóbejegyzések januárban a bádoggal kezdődnek, később belép az üveg, a plexi, a sárga- és vörösréz, a tavasz nyárba fordulásánál megjelennek a Szilágyi korábbi munkáiból ismert fémhálók, aztán a háztartásban talált hulladék-anyagok, fa és háncs, tojástartó papír, drót és műanyag. Közben finoman beékelődik a ?történetbe? az újabb anyaggal való kísérletezés és annak részleges kudarca. Az anyagok hangsúlya néhány helyen átkerül a színekre ? a tengerparti nyaralás után egy hét naplójelei kékben úsznak ?, a júliusi nap izzó vörösrézben manifesztálódik, majd lassan leszáll a természet éjszakája, és a tél, mint egy haldokló EKG-vonala, a hullámzó kontúrokból végül egyenes sávvá csendesül.
