Épp negyedszázada, mint frissen végzett főiskolás mutatkozott be a szombathelyi textilbiennálén régi fotográfiát idéző gobelin képével. Az elsárgult, fekete-fehér kép a félsoros szövés alkalmazásával mintha még az időt is bevonná terébe. Már itt megmutatkozik Hauser irónikus látásmódja is, mint a többi hasonló, múltat idéző gobelinjén. A Reménység - amellyel 1984-ben elnyerte a biennále nagydíját - kiterjedt családról szól, amely vigyázó szemeit egy ijedt szemű kisfiúra, a család reménységére függeszti. Az alakok nem szépek, kicsit esetlenek is. De minden szónál hűbben idézik meg azt a várakozásteljes pillanatot. Hauser alig használ színeket, technikailag is többnyire a félsort, a csíkrasztert vagy a pontraszteres szövést alkalmazza, amely leginkább a televízió képfelbontásához hasonló. Később azonban fontos szerephez jut kárpitjain a rajz, a vonal. Mindig is szívesen rajzolt, a nyolcvanas évek végétől azonban ezeket a rajzokat meg is szövi. A Kilenc firka című kárpitján kilenc, látszólag véletlenül egymás mellé kerülő vázlatot - tárgyrészletet, mozdulatot - idéz meg. Himnusz című kárpitján ezek a tárgy- és mozdulattöredékek foltokká alakulnak, s így adnak valamilyen tárgy nélküli értelmet, felemelő jelentést a képnek. Iróniája, groteszk jellemábrázolása kis gobelinjein él igazán. Az 1983-as Angyal meglehetősen ördögien néz ki, a Mosoly - vérfagyasztó. Hauser Beáta minden művét maga szövi. A gobelinszövést a látogatók is megismerhetik: minden kedden, csütörtökön és szombaton délután háromtól hatig a művész bemutatót tart. - Torday Aliz
