A Magyar Filmplakát 2009 című kiállítás szakmai zsűrije (Árendás József és Ducki Krzysztof tervezőgrafikus művészek, a Magyar Plakáttársaság alelnökei, Futó Tamás tervezőgrafikus művész, a Magyar Grafikai Stúdiók Egyesületének elnöke, Lelkes László tervezőgrafikus művész, egyetemi adjunktus, a Magyar Tervezőgrafikusok és Tipográfusok Társaságának elnöke és Szugyiczky István tervezőgrafikus művész) - teljes egyetértéssel - azt a döntést hozta, hogy idén nem állít fel sorrendet és díjat sem ítél oda egyetlen pályamunkának sem.
A zsűri a döntését azzal indokolja, hogy véleménye szerint a pályázaton sem szemléletében, sem alkotói stílusában, sem pedig a műfajt jellemző és elvárható képi eszközök megfelelő és egyéni használatában nem akadt kiemelkedő munka. A szakmai zsűri tagjai emiatt a rangsorolást sem tartották érdemesnek.
Véleményük szerint a kiállításon filmplakátoknak nevezett, marketingcélú nyomdatermékeket láthattak a vendégek. "Mondhatjuk, hogy első ránézésre valamennyi kiállított munka megfelel egy filmplakát elvárásainak: nyomdai eljárással sokszorosított, plakátként, kül- és beltéren kifüggeszthető reklámeszközök, tartalmazzák a címet, az alkotókat és a szereplők egy részét, a gyártót és forgalmazót, megjelenítik a főszereplőket és/vagy a film egy jelenetét, helyszínét, valamint a szponzorokat".
Technikai szempontokat tekintve szinte valamennyi munkáról elmondható, hogy olyan operátori teljesítmény, amely mögött a különböző grafikai programokat ismerő, azokat professzionálisan és rutinosan használni képes személyek állnak. Néhány munkán még a tipográfiai felkészültség is érzékelhető - olvasható a zsűri véleményében.
A bírálat azonban így folytatódik: mindezen feltételeknek a teljesülése azonban még nem képes egy produkciót egy igazi tervezőgrafikai alkotásnak nevezhető filmplakát szintjére emelni, mint ahogy a fenti képességek birtoklása önmagában még nem tesz valakit tervezőgrafikus művésszé. A zsűri hangsúlyozza: a plakátokat nem üzleti szempontok alapján értékelték. Rámutatnak ugyanakkor arra, hogy tavaly 2 millióval kevesebben váltottak mozijegyet Magyarországon, mint egy évvel korábban.
A nézőszám csökkenésének tükrében érthetetlennek tartják, hogy a plakátok megrendelői "jól felfogott üzleti érdekeiknek megfelelően miért nem látják be, hogy a filmplakátokkal kapcsolatos jelenlegi gyakorlatuk tarthatatlan". Szerintük a filmplakát műfaját a megrendelők méltatlanul lehangoló zsákutcába vitték, amelyet egyre szürkébb és jellegtelenebb plakátok szegélyeznek. A plakátok szellemtelenek, közhelyességet, ötlettelenséget és bátortalanságot türköznek.
