A Szamizdat kiállítás a hatvanas-nyolcvanas évek Közép- és Kelet-Európájának egyedülálló kulturális jelenségét, a kommunista diktatúrák szellemi illegalitásában létrejött alternatív kultúra világát mutatja be: gépelt vagy nyomtatott könyveket, plakátokat, röplapokat, fotókat, képzőművészeti albumokat, festményeket és szobrokat. A brémai kollekció mintegy négyszáz kiállítási tárgya Magyarország, Lengyelország, a volt Csehszlovákia, az NDK és a Szovjetunió politikai, kulturális, irodalmi, képzőművészeti ellenállását ismerteti témák szerint rendezve: |
1. A szamizdat kezdete idején, ötvenes évek Oroszországjában irodalmárok az állami cenzúra keretein kívül publikálnak. A rezsim politikai perekkel válaszol. A vádlottak nem ismerik el magukat bűnösnek. Sokan vállalnak szolidaritást velük.
2. Emberi jogi mozgalmak jönnek létre a Szovjetunióban, majd a szovjet blokk más országaiban is. adnak ki az emberi jogi sérelmekről. Kikerülnek a börtönökből a politikai foglyok levelei és üzenetei. 3. Viták bontakoznak ki a szamizdat irodalomban: Kik vagyunk? Mit akarunk? Merre tartunk? Leleplezik a szocializmus valóságát. Másként kezdik szemügyre venni a saját történelmüket. 4. A szamizdat független nyilvánosságot teremt. A lengyel és a magyar földalatti kiadók nagy példányszámban adnak ki könyveket és folyóiratokat. Csehszlovákiában a betiltott szerzők edicékben, könyvsorozatokban jelennek meg. |
5. Társadalmi mozgalmak alakulnak ki. A lengyel Solidarnosc arra kényszeríti a rezsimet, hogy ismerjen el egy független szakszervezetet. Nemzeti kisebbségek és vallási közösségek követelik jogaik elismerését.
6. Az irodalom a szamizdatban él: olyan szerzők fémjelzik, mint Konrád György, Borisz Paszternak, Alekszander Szolzsenyicin és Jaroslav Seifert. Az irodalom művészi szabadságra tesz szert. 7. A betiltott képzőművészetet titokban állítják ki magánműtermekben, filmklubokban, kulturális központokban és kutatóintézetekben. 8. A szamizdatnak megvan a maga technikája az írógéptől kezdve a stencilgépen keresztül a barkácsolt nyomdagépig. 9. Az emigráció támogatja a hazai nem hivatalos tevékenységet. Az emigráns kiadók jelentetik meg a tamizdatot (amit odaát adtak ki), ezt aztán visszacsempészik a származási országba, ahol újból szamizdat lesz belőle. A rádióhullámok nem állnak meg az államhatárokon. |