A Galeria Neon második emeleti kiállítóterébe igyekezve az az érzése az embernek, mintha egy régi ismerősét látogatná meg a lakásán. A helyiségbe lépve azonban azzal kell szembesülnie, hogy az egy négyzetméterre jutó műkedvelők és művészek száma legalább öt. Hiába, egy "születésből" - még ha az egy galériáé is - szeretnék minél többen kivenni a részüket, együtt örülni a nyitó kiállítás művészeivel, akik a galéria alkotóiként ezentúl időről időre felöltöztetik majd annak falait. Az öt művész markáns képi világa remekül kiegészíti egymást, mintha csak egymással összhangban, közösen alkották volna meg a nyitótárlat műveit. Giricz Máté és Nagy Judit Borbála rendkívül élénk színvilága egyfajta különleges képregény-sorozattá avatja a kiállítást: a képeken a szivárvány legváltozatosabb színei csavarodnak egymásba, rándulnak görcsbe, hogy a szemet gyönyörködtető vizualitás helyenként egészen bizarr gondolatokat ébresszen bennünk. Nagy Judit Borbála a színek mellett a szimbólumokat is érdekes "olajkollázzsá" olvasztja: alkotásai kétségtelenül a kiállítás legüdítőbb pillanatait jelentik.
Siegmund Ákos fotóhatású képei némileg kontrasztot képeznek Nagy Judit Borbála műveinek felszabadult (ám belül hasonlóképp feszülő) dinamikájával: az elhagyatott kockaépület, illetve egy erdei szennyvíztisztító nyomasztó látványa egyszerre hordozza magán a dokumentarizmus és a szimbolizmus vonásait. A humor szinte valamennyi Neon-alkotó fontos ismérve, ennek egyik szemléletes példája Szabó Ákos Panoráma című festménye, amelyen egy feltehetően falusi porta mellett veszteglő ladát csodálhatunk meg az esti szürkületben. A szobrász-szekciót Farkas Zsófi Lezuhant lopakodója képviseli: a hajtogatott papírrepülőre hajazó fekete formák egyszerre merevek és finoman hajlékonyak, érzékeltetik az elmúlás esetlegességét és a tragikumban megbújó szépséget. Az újszülött Galeria Neon nyitókiállítása december 4-ig tekinthető meg.
