 |
| Molnár Sarolta munkája |
És ez a terveken is érezhető. Bonyolult terepen, sokféle igényre figyelő, bevállalós feladatokat talált magának szinte mindegyik diplomázó. A kihívással együtt pedig a részletekben való gondolkodás, a meglévő értékek tisztelete dominál. Megtartani, amit meg lehet, ráhangolódni a környék, a terület, a táj belső életére, a használók szempontjaira. Olyan anyagokat találni a házhoz, amelyek belesimulnak a koncepcióba, nem kirívón, mégis feltűnően: a gondoskodás, az odafigyelés az, ami feltűnő a munkákban. A kiállítás meggyőzően mutatja a tudásuk mellett tervezői karakterüket is, ami persze nem független a tanároktól, érezhető a csapaton Balázs Mihály, Nagy Tamás, Turányi Gábor, Reimholz Péter elmélyült, a szenzációk helyett az építészet teljességét kereső magatartása.
A teljességet a helyszín, a terepadottságok és az utca karaktere, vagy az épület szellemisége kínálja, bármilyen funkcióval együtt jár a megidézett világ felépítése, egészében és részleteiben is. Így lett egy Práter utcába tervezett Gördeszka Központ városszociológiai feladat, térstruktúra és életmód-koncepció Kiss Márton tervében, ahol a kiszolgáló egységek elhelyezése flexibilitást, a gördeszka pálya a folyamatos haladás és az akadályok dialógusát, a funkció pedig egyfajta mozgásterápiát jelent. Pap Gábor hazai pályán mozgott: a MOME campusára tervezett egy műhelyházat, amelyben az asztalosműhelytől az öntő, bőrkikészítő, aranyműves, gobelinszövő és kerámiaformázó funkciókat a terek sorolásával helyezte el. Kovács Bence egy különleges fekvésű budai utcába tervezett két összekapcsolt műteremházat, lakóegységgel és építész műteremmel, Turányi Anna egy óbudai sarokra telepítette a többszintes Irodalmi Ház tervét, amelybe különlegességként Losonczi Áron fényáteresztő betonját is belekomponálta, a Juhász-Nagy páros a már sok tervezőt megihletett Kazinczy utcai volt áramátalakítót éleszti újjá kortárs zenei központ formájában.
A két legizgalmasabb terv a ?női szakaszt? dicséri. Szántó Csilla a száz éven át hajógyárként működő Újpesti-öbölbe tervezett Hajózási Múzeumot, parkkal és egy egykori hajójavító csarnok felújításával. A múzeum tömbje könnyed, mozgalmas forma, szerkezetének ritmusa a hajóbordákra utal. Molnár Sarolta egy pomázi óvodát képzelt egy lankás épített domb belsejébe, a gyerekek íves bejáratokon át közlekednek, az építmény igazi föld alatti aprófalva. Egytől egyig jól kitalált és kialakított, szerethető, emberközeli építmények, egy érett építészcsapat munkái.
