Az ismeretlen eredetű, és teljesen díszítetlen kancsót figyelemre érdemessé két fülének elhelyezése teszi. Ugyanis nem a szokásos módon, egymással szemben vannak elhelyezve, hanem derékszögben. A formája és anyaga alapján az i. e. VI. század végére vagy az V. századra keltezhető váza, amely talán egy szicíliai görög műhelyben készült, nem áll egyedül az ókori görög és itáliai kerámia-leletek közt a fülek elhelyezésének ezzel a feltűnő sajátosságával. Hasonló típusú kancsók, úgy tűnik, először Korinthoszban készültek az i. e.. VI. században; folyamatos előfordulásuk a korinthoszi műhelyek készítményei közt az i. e. I. századig nyilvánvalóvá teszi, hogy nem improvizált jelenségről van szó. Meg lehet határozni még néhány olyan központot vagy szűkebb területet, ahol ezek az edények helyi műhelyekben készültek. Ilyen készítési központ lehetett mai ismereteink szerint az említett Korinthoszon kívül Athén, amelynek készítményeire gomba-formájú test a jellemző, és ahol használatuk a klasszikus korra, az i. e.. V-IV. századra korlátozódott. Görög földön ezen kívül még egy műhelyük működése valószínűsített, Milétoszban, a mai Törökország égei partvidékén letelepült keleti görögség egyik legnagyobb központjában. Megtalálhatók ezek a kancsók a görögökkel szomszédos, részben görög településeknek is helyt adó területeken, a Fekete-tenger partjain, valamint Itáliában és Szicíliában. Helyi utánzó-műhelyt a Fekete-tenger partvidékén elsősorban a mai Románia területén található egykori Hisztriában, a Duna torkolatvidékén a milétosziak által alapított görög településen lehet feltételezni. Jóval gazdagabb a nyugati területek anyaga. Egyelőre Itáliában két helyen lehet biztosan helyi műhelyekkel számolni: a Tyrrhén-tenger partján Paestum és az ókori Velia (Elea) között, az adriai oldalon pedig a Pó torkolatvidékén és attól délre, a mai Padova és Ancona közti területen. Az előbbiek készítményeire a gömbölyű test és sávos díszítés a jellemző, a Pó-vidékiekre a vállukon megjelenő növényminták. Az importált példányokat utánzó helyi műhely működhetett Szicíliában délen Agrigento, keleten Siracusa, északon Lipari szigetének környékén, de egy példány a dél-francia partvidékre is eljutott. A kancsók közös vonása a fülek elhelyezésén kívül a 15-20 cm közötti magasság, a 2-3 literes űrtartalom, a kiöntő nélküli kerek száj és a festett díszítés túlnyomórészt teljes hiánya. A két fül sajátos elhelyezése ritkábban már az ókorban más formájú vázákon is megjelenik, jelentésére azonban sem ezek, sem a lelőhelyek vagy az antik ábrázolások nem adnak egyértelmű választ. Abból kiindulva, hogy az ókori fazekasmesterek nem öncélúan, hanem meghatározott igények kielégítésére formálták edényeiket, érdemes a kettősfülű edények használati lehetőségeinek mérlegelésénél az edényfajtának néhány eleven tapasztalatból ismert funkcióját figyelembe venni. Az itáliai fazekasok, főként az említett tyrrhén-tengerparti területen a pignata-nak nevezett kettősfülű fazekakat sokáig tartó főzést igénylő ételek elkészítésénél használják; a két füllel ellentétes oldalról melegítik őket, és a megfőtt étellel telt fazék a két, tüzet nem ért fülénél fogva megfogható. Ugyanilyen használatra készítették még a közelmúltban is szélesszájú fazekaikat egy erdélyi műhelyben. Itt is külön nevük volt: aránka, a népnyelvben pedig kecskefülű edényeknek nevezik őket. A kiállított példány a Néprajzi Múzeum gyűjteményéből való. Az ókori példányokkal kapcsolatban felvetődött esetleges rituális lehetősége is. Ennek realitását megint csak az élő gyakorlat alapján lehet igazolni. A zsidó vallásban régi hagyományon alapuló tisztasági előírások szolgálatában készülnek a kiállított példány tanúsága szerint máig egy erdélyi műhelyben ilyen kétfülű kancsók. Rendeltetésük az, hogy az egyik, még tisztátlan kézzel az egyik fülénél fogva tartott edényből leöntsék a másik kezet, amely így megtisztítva megfoghatja a tisztátlan kézzel nem érintett másik fület. A kortárs fazekasságból vett példák egyértelműen igazolják, hogy a fülek szokatlan elhelyezésének mindig konkrét rendeltetése van. Ez joggal feltételezhető az ókori edényekre vonatkozóan is. Mindkét esetben érvényes tehát az általános elv, hogy "egy adott részvonás hasonlósága nem jelenti szükségképpen különböző korokban, műhelyekben és kultúrákban készült darabok rendeltetésének azonosságát." A kiállítás helyszíne: Budapest, Szépművészeti Múzeum, 1146 Budapest, Dózsa György út 41. Nyitva tartás: kedd - vasárnap 10.00 - 18.00 (pénztárzárás: 17.00), hétfőn zárva
