A helyszín, a szálloda tetőtéri folyosója elegáns is, furcsa is; kicsit gyámoltalanul mozog a képzőművészeti kiállításhoz szokott látogató a luxusszínvonalú szállodai szobák ajtaja előtt, miközben az üvegtetőn átragyogó tavaszi ég kékje elmossa a kiállított művek részleteit. Azok a műtárgyak jártak jól, amelyek a lift előtti, galériaszerű teresedésben kaptak helyet, itt a megvilágítás jobban kiemeli őket.
Elsőre képtelen ötletnek tűnik, hogy egy sportolót válasszon témájául a kortárs képzőművészet, ráadásul egy nem különösebben kerek évforduló ürügyén. De Kertész Csaba, a Home Galéria vezetője kitartó munkával összehozta, amit eltervezett, és a kész anyag láttán igazat kell adnunk neki. A galéria a '90-es évek eleje óta rendszeresen bemutat tematikus kiállításokat, több hommage tárlatot is szervezett, igaz, ezek inkább magyar írók, költők köré rendeződtek. Nemzeti szimbólumok vagy a modern irodalom jellegzetes útjait képviselő alakok, Petőfi, Márai bújtak ki a szokott ábrázolási közhelyek alól - most ugyanígy a gólkirály, a focilegenda, akinek alakja évtizedekig Magyarország egyetlen igazi "brandje" volt a világban.
A művek jellemző módon nem is a futballról szólnak. A focipálya keretei egy eleve kudarcra ítélt meccs ontológiai színterévé válnak és Puskás életrajzi eseményei, összefonódva az ötvenes, hatvanas, sőt hetvenes évek szűk levegőjével, sok műben szabadságszimbólummá emelik őt. Orosz István filozofikus képmontázsa az ideológia földhözragadt jelképeit szembesíti a fizikai tér-időn túli, totális szabadságot hordozó játékkal. Prutkay Péter képként a falra helyezett gombfocipályája miniatűr gyakorlóterep is, emléktábla is, televízió is; a gyerekkor nagy pillanatait, az emlékezés rétegeit egymás mellett, egy közös térbe szervezve jeleníti meg, mint valami nyitott falú csodadobozban. Gyémánt László kettős portréja a fiatal és az idős Puskásról a két arc és általuk a két korszak közé ékelődő történelmet vizsgálja, Vetlényi Zsolt aranyra festett kaptafája az olcsó szuvenír eszközeivel emel profán házioltárt a bátorságnak és a büszkeségnek.
A legizgalmasabb vásznak egyike Várady Róberté, aki Puskás nyugodt magabiztosságát, szeretni való lényét nyugodt zöld háttérben a lét biztos pontjává emelte. Ezt a karaktert más úton közelítette meg Rácmolnár Sándor, akinek képén Puskás, a Real Madrid sztárja, mint alkalmi matador, a megvadult bika zabolázója jelenik meg. A gólkirályból matadorrá lett figura a tárlathoz felkért 32 művész kezében a mítoszteremtés hálás alapanyagának bizonyult.
