Odafent, idelent

Noha az 1990-es évek óta a légifotó egyre nagyobb teret kap a fotóművészetben, és egyre szorosabban összekapcsolódik az ökológiai szemlélettel ? elsősorban Yann Arthus-Bertrand nagyszabású sorozata révén, amelyet könyvben, filmben és a világ 55 országában szabadtéri városi kiállításokon mutatott be. Kowalski egészen különleges nézőpontot talált ebben a műfajban. Ő is a környezet és az ember találkozását fényképezi felülről, külső hatásoktól mentes, egyértelmű kompozíciókban, ha tetszik, egyfajta ?isteni? szemszögből. De Kowalski maximálisan kiaknázza a siklórepülés közben elfoglalt pozíciót: merőlegesen tekint a Földre. Nem egyszerűen a magasból készíti a felvételeket, hanem egy nyílegyenes tekintet-nyalábot bocsát rá. Szemszögét nem csúsztatja el a horizontális tengely felé, hogy felülről és szemből egyszerre láttasson, hanem fölé helyezkedik a látványnak és onnan fényképez. Ettől a kompozíció szigorú geometriai rendet ölt: a híd egyenes vonala racionális tartalmat visz az alatta zajló jégtáblák kavargásába, az autópálya a kép közepén fut végig, de nem csak a képet, az erdőt is pontosan kettészeli. Az ember itt egyetlen kicsiny pont, csak akkor kap kiterjedést, ha testének árnyéka végignyúlik a talajon.

Kowalski képein az emberi tevékenységhez köthető rendezettség és a természet fésületlenebb alakzatai között kirajzolódó szimmetria folyamatos kölcsönhatásban áll. Mindkettőben működnek racionális erők és véletlenszerű, spontán folyamatok, és ezeket Kowalski végtelen szellemességgel fedezi föl. Elvont formákat, tervszerűnek látszó folyamatokat mutat be például egy erdei tó, egy tengerszem őszi és téli fotóin. Az őszi színkavalkád és a ragyogó téli fehérség ugyanazt a formát rajzolja ki a tó közepén, ősszel a víz szélét elfoglaló növények, télen a befagyott tóparti sáv adja az alakzatot. Körötte egy centrális szimmetria erejének engedve elhajolnak a fák, mintha a felülről érkező tekintet energiája körkörös irányban szétfújná őket, mintha a kamera behatolna az erdő érintetlen sűrűjébe, fölfedezné a lentről sosem látható valódi szépségét. A kép mögött felsejlik a több ezer éves előkép: az egyiptomi festészet egyik remeke, a tóparti jelenet, ahol a fák ? a legjellemzőbb nézet ábrázolási parancsa nyomán ? ugyanúgy terülnek ki a szabályos formájú tó körül, mint itt.

A tárlaton Kowalski világhírű sorozataiból is látunk felvételeket, köztük egyet a 2008-ban World Press Photo díjat nyert tengerparti strandról készített fotókból; vagy azt a csodálatos színben ragyogó, növényi organizmust idéző alakzatot, amit az ipari termelés által kibocsátott mérgező anyagok martak a tájba. A pusztulás szépségét, az ember hatását a környezetre Kowalski sok humorral, finom érzékenységgel oldja. Nem egyszerűen az ember felelősségét mutatja fel, hanem annál sokkal komplexebb és megértőbb álláspontot alakít ki, valamiféle személyes kontaktust az ?égi? tekintet és a földi mindennapok között.