(MTI) - "A kollázs a határozottság, a tisztaság a műfaja. Itt nincs helye a bizonytalankodásnak, a szín elevenébe, a szín testébe vágunk az ollóval. Élvezetes, bátor, szép dolog" - mondta Lossonczy Tamás. Az "Ollószóló" cím a különböző tematikájú művek közötti kapcsolatot jelzi. "Gondolkodom és soha nem ismétlem meg önmagam. Haladok előre, kutatok, ezt a világot igyekszem felkutatni, minden zugába bevilágítva a szellem reflektorával"- fogalmazott a művész.
A június 12-ig látható kiállítás megnyitóján a XX. századi magyar művészet kontextusában paradigmatikusnak nevezte Lossonczy Tamás életművét Szegedy-Maszák Zsuzsanna művészettörténész. Szavai szerint a 102 éves korában is tevékeny művész vizuális naplót "ír" grafikai sorozataival. Mint rámutatott, a mostani kiállítás, bár Lossonczy Tamás technikákban és műfajokban bővelkedő több mint kilenc évtizedes pályafutásának csak kis szeletét mutatja be, mégis nagyon jellemzően reprezentálja a művészetét.
Lossonczy Tamás egyéni kollázstechnikájáról szólva Szegedy-Maszák Zsuzsanna kifejtette, hogy az ollónak jut az elsődleges szerep, s az absztrakt formákból figuratív ábrázolás születik, emberi alakokat keltve életre. "Munkái leggyakrabban az emberi viselkedésre, az emberi kapcsolatokra reflektálnak" - tette hozzá a művészettörténész.
A Kossuth-díjas művész még Cézanne életében született, 1904. augusztus 12-én, Budapesten. Családja kérésére jogi tanulmányokat folytatott, majd felvették a Képzőművészeti Akadémiára. Az 1920-as évek alatt gyakran utazott és megismerkedett számos művésszel, köztük Walter Gropius-szal és Marcel Breuerrel. Ellátogatott Piet Modrian műtermébe is - a holland mester absztrakt-geometrikus művészetének hatására újabb nonfiguratív kísérletbe kezdett.
Lossonczy Tamás 1934-ben a Szocialista Képzőművészek Csoportjának, később a CIRPAC, a modern építészek nemzetközi szövetségének, az Európai Iskolának, valamint az onnan kivált "absztraktok" szerveződésének is tagja volt. Számos egyéni és csoportos kiállítása volt Magyarországon és külföldön egyaránt. Bemutatkozott a Műcsarnokban és az Ernst Múzeumban, művei láthatók voltak Párizsban és New Yorkban is.
Legismertebb művei között tartják számon a Tisztító nagy vihar című, kilenc négyzetméteres vásznát, amely az 1956-os forradalomnak állít emléket, valamint nagyméretű köztéri mozaikját, amely Rómában, az EUR Magliana metróállomást díszíti. Lossonczy Tamás a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja (1992). Munkásságának elismeréseként 1985-ben érdemes művész címet kapott. 1994-ben Kossuth-díjjal ismerték el, 1999-ben Nagy Imre-emlékplakettet kapott, 2004-ben pedig átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét.
