A kiállítás címe idézet egy folytatásos, rádiós meseregény egyik dalából, s ebben a kontextusban a varrás, a hímzés, s ezek eszközeinek nem funkcionális használatára utal. S mivel előadója, Rutkai Bori nemcsak énekesként, hanem a kortárs képzőművészet terén is aktív, személye és munkája összekötő kapocsként működhet e különböző művészeti területek között.
Az öltés szerepe a kortárs művészetben
A varrásra, hímzésre fordított idő megjelenítése, s ezzel értékként megjelölése rendkívül sok munkának alapvető része, s ugyanezt a tartalmat hímzett, szövegként is közvetítő művek a munka és a szabadidő relációjának kérdését vetik fel első sorban (különösen Benczúr Emese munkáiban). Az utóbbi téma a kortárs elméleti írások szerint is alapkérdés a kortárs művészetben. Somogyi Laura installációi is ezt a problémát járják körül, de a szociális érzékenységen túl formai vonatkozásban is unikálisak művei: a varrás eszközeként használt cérna nála az ábrázolás módját tekintve a vonal szerepét tölti be, installációi térbeli rajzokként jelennek meg, amelyek aztán a fény és árnyék működésének következményeként síkbeli ábrázolásokká is válnak, ha közeli felületre vetülnek.
Kulcsmű Gőbölyös Luca: Fresh as a Flower című installációja is, amely egy a női test szerepét modellként és modellértékűen - társadalmi és képzőművészeti szempontból egyaránt - elemzi. A kapcsán felmerülő test és reprezentáció témája a kiállításnak is egyik alapvető kérdésköre (ennek különleges példája Vincze Ottó szabásmintákból kiinduló installációja is), kiegészülve az emlékezet témáját bevonó munkákkal is, Szabó Eszter ÁgnesEmlék című munkája, amely az egyéni és a kollektív emlékezet rétegeit, s a média hatásait és működését egyaránt érinti.
