Művei a természetábrázolás remekei. Eszmei példaképei a barbizoni mesterek, közülük is Jean-Baptiste Corot, a francia tájképfestészet nagy klasszikusa, Francois Millet, a paraszti élet ábrázolója és Paál László, akinek kedvenc témáját a barbizoni erdő szolgáltatta. 1916 és 1920 között az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán Balló Ede és Réti István növendéke. 1918-ban főiskolai ösztöndíjjal először járt Nagybányán. 1921-ben az Egyesült Államokba utazott és Philadelphiában a The North American című újság grafikusaként dolgozott. Amerikai utazását megszakítva visszatért Európába: Párizsban és Barbizonban alkotott. 1926 őszén hazatért, és fő vágya volt, hogy egy csendes, festői környezetet találva végleg letelepedjen. Így talált rá nyolc régi főiskolás társával Szentendrére. Onódi Béla lírai, de dacosan önérzetes alkat. Mondanivalójában szerényen halk, színeiben kolorista és elkötelezetten szentendrei. Hitvallását a festészetről három pontban összegezte: "abszolút kompozíció, gazdag színkultúra és követhető, értelmes mondanivaló". Élete alkotásokban gazdag, munkálkodása tisztán és töretlenül kötődik Szentendréhez. A Szentendrei Festők Társaságán kívül nemigen kereste az érvényesülés útját. A többi alapító tag általában több művészszervezet tagja volt már a háború előtt is, Onódi azonban csak a Szentendrei Festők Társaságában alkotott, s onnan küldte be a képeit a nagy kiállításokra. Korai művein, melyek nagy része sajnos szétszóródott, még érezhető a barbizoni és nagybányai festők hatása. Egyéni stílusát Szentendrén találta meg. Kezdetben határozott, kontúrozott színekkel festett, később mindinkább előtérbe került a levegő, a fény és árnyékhatások finom harmóniájának érzékeltetése. A béke derűs harmóniája figyelhető meg különösen az élete második periódusában festett képein, amikor magánélete is konszolidálódott. Töretlen hite a művészetben, optimista életkedve eredményezhette hosszú, alkotásokban gazdag életpályáját. Figyelemre méltó kompozíciós készsége is. Erős és feszes képszerkesztéssel egyszerűen oldotta meg a tér síkon való ábrázolását. A perspektívát sohasem hagyta figyelmen kívül. Ezt nyilvánvalóan tehetsége és a Philadelphiában szerzett grafikai gyakorlata eredményezte. Idősebb korában leginkább csendéletet és enteriőr képeket festett, kompozíciói egyszerűsödtek, de a három dimenzió egyértelműen érzékelhető. A II. világháború után belső száműzetésben dolgozott hosszú éveken keresztül. Az ötvenes évek végétől festészete újból kiteljesedett, és művészetében egy érettebb, kifinomultabb korszak következett. Stílusa alapvetően nem változott, azonban színei finomodtak, kifejezésmódja letisztult. Széles ecsetvonásokkal kevesebb részletet ábrázolva, sok színárnyalattal és rendkívül finom fényeffektusokkal fejezte ki mondanivalóját. Táj- és városképeinél, enteriőr és virágcsendéleteinél egyaránt visszafogottan és sejtelmesen párás, opálos színekből alkotott szintézist. A paletta minden színét feltette a vászonra, és az apró, halvány színfoltok együttes összhatása adja a kép Onódi-jellegét. Életének utolsó húsz esztendejét tekintette festői pályája legharmonikusabb korszakának. Műveinek java részét még életében eladta, ezért életművének teljes feltárása további kutatásokat igényel." - S. Nagy János Megnyitó: 2005. március 10.-én (csütörtökön) 17.30 órakor A kiállítást megnyitja: Tóth Antal művészettörténész A kiállítás megtekinthető: 2005. március 10. - április 03. A kiállítás helyszíne: Ráday Galéria, Budapest IX. Ráday utca 8. Nyitva tartás: hétköznap 12 - 18 óráig, szombaton 10 - 13 óráig
