Mondhatjuk, minden nagy művész a saját kora előtt jár, Vasarelyre vonatkoztatva nem is művészettörténeti megállapítás ez, csupán néző-szociológiai. Az, ahogyan a látogatók belefeledkeznek a művekbe és a vizuális megoldások racionális értelmét keresik, valószínűleg nem független a ma már széles körben elterjedt számítógép-használattól, s az általa nyert technicizált kultúrától. Hiszen tudomány és művészet, ráció és emóció, valóság és látszat, tény és érzet ellentmondásossága tárul fel a képeken, s ennek tettenérése igen szórakoztató elfoglaltságot nyújt a szemlélőnek, akinek ezek már nem csak optikai csodák - mint voltak a maguk idejében -, hanem a jól ismert virtuális világ vizuális nyelveinek egyike.
Vasarelyt mindenki ismerni véli zebra-grafikája és néhány gyakran reprodukált műve alapján, "ezek nem azok" - mondta is egy asszonyka a kiállítás nyitányaként elhelyezett korai művek láttán, s valószínűleg nem egyedüliként a betérők közül. A nagy művek által felkínált talányok azonban később érdekessé tették a kezdeteket is, mert kifelé szinte mindenki letáborozott itt.
Valóban árnyalja a Vasarelyről alkotott képet például korai, a kubizmus hatása alatt készített önportréja, amiből már előtűnnek a később rá oly jellemző geometrikus motívumok: a csíkok, sávok és félkörök. Ez a mű még a világhír előtti Vasarelyt mutatja, odébb pedig egy jóval későbbi, 1977-es, sárga-barna négyzetekből komponált önarckép az optikai geometria nagymesterét, teljes formai fegyverzetében. Ezzel a szerigráfiával kezdődik az "igazi" vasarelys furfangok sora: ami közelről négyzetek sokasága, az távolabbról értelmezhető forma, ebben az esetben karakteres emberi arc. Bár a figurativitás ekkor már egyáltalán nem jellemző rá, a lap ékesen bizonyítja, mennyire a kisujjában volt a látás mechanizmusának valamennyi fortélya.
Fotók: MTI
Vasarelyről könnyű azt képzelni, hogy ismerjük a műveit, ezzel szemben az eredeti alkotásokkal való találkozás mind a tartalmi, mind a technikai kérdéseket illetően elmélkedésre sarkallja a nézőt. A mintegy félszáz művet számláló tárlaton a grafikák mellett festett táblaképek és szőnyegek is szerepelnek, s a különböző anyagok különféleképpen szólaltatják meg a tudományos elveken (is) nyugvó kompozíciókat. Vasarely - saját megfogalmazásában - egész tevékenységét az emberibb környezet megteremtésének szolgálatába állította, festményei és grafikái ebben az értelemben terveknek is tekinthetők, amelyek tetszés szerint nagyíthatók és alkalmazhatók.
A szegedi kiállítás anyagának java a pécsi Janus Pannonius Múzeumból érkezett, a válogatás nem a teljesség igényét tűzte ki célul, de így élvezetesebb is a tárlat. Hiszen az op art meglehetősen igénybe veszi az ember fiziológiáját, az axonometria becsapós térláttatása, a pulzálóvá dagadó "gömbök", az örvénybe húzó hullámzó fekete vonalak szó szerint elkápráztatják a nézőt. Akiknek aktivitása azonban azt sejteti, felnőtt az a - Vasarely áhította - generáció, amelyik számára csak az a művészet fogyasztható, amelyik elválaszthatatlan a tudomány(oskodás)tól.
