(MTI) - A most 90 esztendős Csúry László édesapja mellett tanulta meg a szakmát. A család toronyóra műhelyében dolgozott, 1946-ban kapott mesterlevelet. Az 1949-ben bekövetkezett államosítás Csúryékat sem kímélte, gyárukat elvették.
Ezzel párhuzamosan azonban idősebb Csúryt a Nehézipari Minisztérium megbízottjai keresték meg, hogy működjön közre a fővárosban az Állami Óragyár felállításában. A mester inkább fiát ajánlotta. Így Csúry Lászlónak kellett az egykori kézigránát készítő üzemből óragyárat varázsolni. A későbbiekben a mester az ország egyik legismertebb stadion és épülethomlokzati óraszakértőjévé vált. Az ő nevéhez fűződött például a Népstadion, illetve a szegedi SZEOL-pálya hatalmas órájának elkészítése, de szerelt stadionórákat Tuniszban, Kairóban, Berlinben és Moszkvában is.
Csúry László nehéz szívvel vált meg óratörténeti ritkaságaitól. Tóth István, történész-muzeológustól megtudtuk: az átadott tárgyak között van például annak az ébresztőórának az ősdarabja, amely az ötvenes években mintául szolgált több százezer vekker gyártásához. Szintén a közgyűjteményt gazdagítja a saját szabadalmú Csúry-féle harangjáték. A Westminster dallamú szerkezet a hozzáértők szerint igazi ipartörténeti kuriózum.
A múzeumi gyűjteménybe került darabokkal a szélesebb közönség is megismerkedhet. Az ősz folyamán ugyanis a kilencvenéves mester tiszteletére kamara kiállítást rendeznek a Móra Ferenc Múzeum történeti kiállítóhelyén, a Fekete házban.
