Schéner Mihály különös utat járt be. A művészi pályafutását viszonylag későn, az 1950-es évek második felében kezdő festő az akkoriban Európa-szerte elterjedt, expresszív felfogáshoz kapcsolódott. Az érzelmek szabadjára engedett, korlátozatlan kiélése a vásznon idegen és számára fojtogató világba ragadta, egy olyan örvénybe, ahonnan nehéz volt visszatérni. Az elveszett személyiség a tradícióban találta meg azt a kapaszkodót, melynek segítségével az egyszerű önkifejezésen túljutva visszatalált a közösségébe. Ezt a tradíciót a paraszti környezetből származó alkotó a népművészetben lelte meg: a Miska kancsókban, a pásztorfaragásokban, a színes hímzésekben. A mester azonban nem lett hagyományőrző, hanem a szó legnemesebb értelmében a hagyomány újragondolójává, átalakítójává, életre keltőjévé vált. Az anyag, amelyben éppen dolgozik, csak eszköz a kifogyhatatlan vizuális fantáziával megáldott mesélőkedve számára. Az alkotó első rajzsorozatai külföldi útjai során keletkeztek. Vázlatkönyvébe ötleteit jegyezte le, illetve áttételesen rögzítette különböző élményeit. Az 1960-es évek végétől szaporodnak meg az önálló lapok. Kezdetben pár, hagyományos értelemben felfogott grafika mellett többségében játékok, álarcok, fémszobrok, bábok, mézeskalácsok, kerámiák ötleteinek, terveinek tematikai sorozatokba rendezett, formai variánsai láthatók rajtuk, melyekből jó néhány tárgyként is testet öltött. Mindeközben megszületnek Schéner Mihály archaikus rétegekből is inspirációt merítő mitológiájának elemei és figurái. Az 1980-as évektől ők lesznek a rajzokon fokozatosan megjelenő drámai szituációk főszereplői, majd a 1990-es évek elején átadják helyüket a történelmi és társadalmi konfliktusokban etikailag és érzelmileg meggyötört Embernek. A jelenlegi kiállítás anyaga az immár közel negyven év alatt készült, több ezer rajzából került kiválasztásra. Az áradó, páratlanul gazdag képi fantáziáról tanúságot tevő lapok a XX. századi magyar képzőművészet egyik izgalmas, lebilincselő személyiségének legbensőbb megnyilvánulásairól és alkotói gondolkodásának változásairól nyújtanak áttekintő képet. A kiállítás helyszíne: Szentendrei Képtár, 200. Szentendre, Fő tér 2-5. A kiállítás látható: 2006. július 30-ig Nyitva tarás: hétfő kivételével, minden nap 9-17 óra között
További cikkek ebben a rovatban
